Egy felmérés alapján azon tűnődöm, vajon mi valósult meg Orbán Viktor szándékából, a nyilvánosság eszközrendszerének átalakításából. A miniszterelnök elképzeléseit két idézet keretezi. 2013. június 21-én ezt fejtegette a Tolnai Népújság hasábjain: „Örömmel látom, hogy fejlődik a magyar tulajdonban lévő média, de sok még a lehetőség.” Idén november 12-én pedig ezt olvashattuk a Miniszterelnök.hu-n: „A média-, az energia- és a bankrendszer többségét magyar kézbe vettük.” Ama bizonyos felmérés a köztes helyzetről árulkodik.

A kétharmados választási győzelem évében, 2014-ben 66 százaléknyi volt a magyar tulajdon aránya a médiában. 2015-ben 58 százaléknyira csökkent, aligha függetlenül attól, hogy február 6-án bekövetkezett a törés Orbán Viktor és Simicska Lajos között. Ezzel a magyar médiabirodalom jelentős része elfordult a Fidesztől. 2016-ban a magyar tulajdon megnövekedett 60 százaléknyira. Ebben szerepe volt a Népszabadság megszüntetésének és a német tulajdonban lévő Pannon Lapok Társasága nevű, négy megyére kiterjedő újsághálózat megvásárlásának is.

Az idei arányokat még nem ismerjük, de a Lapcom nevű amerikai cég (napilapjai a budapesti Bors, a győri Kisalföld és a szegedi Délmagyarország), valamint az osztrák Russmedia (a miskolci Észak-Magyarország, a nyíregyházi Kelet-Magyarország és a debreceni Hajdú-bihari Napló) megvásárlása azt sejteti, hogy a magyar tulajdon aránya meghaladhatja a 2014-es csúcsot is. Most már csupán az a kérdés, vajon a tulajdon jelzője, a magyar mennyire hiteles.

A győri és a szegedi napilap új tulajdonosa, Vajna attól Andy, hogy amerikai állampolgár, bár megvan neki a magyar is. A miskolci, nyíregyházi és debreceni újságok mostani tulajdonosa, Heinrich Pecina azonban annyira osztrák, hogy Debrecenben, új laphálózata központjában talán megfordult már, ám Nyíregyházán és Miskolcon nem föltétlenül. Az a benyomásom, hogy a magyar miniszterelnök vállalja inkább az ilyen és az enyémhez hasonló kételkedéseket, mintsem hogy még egyszer tragikai vétségre kárhoztassa magát.

Középiskolai osztály- és egyetemi szobatársa, Simicska Lajos kezébe adta a Fidesz közeli médiabirodalom irányítását, és a szakítás után óhatatlanul meggyöngült a kormánypárti sajtó, ráadásul megerősödött az ellenzéki. Ezzel magyarázható, hogy Habony Árpád, Mészáros Lőrinc, Andy Vajna és Heinrich Pecina személyében megnégyszerezte a bizalmi emberek számát. Bármelyikük kiszállása esetén minimalizálná a nyilvánosságában keletkező veszteséget.