A Látószög című blog digitális felületén két hajdani barátnő beszélgetett. A vendéglátó, Schmidt Mária történész, a Terror Háza főigazgatója, Orbán Viktor egyik tanácsadója. Ő sváb gyökerű, férje zsidó üzletember volt, aki milliárdosként halt meg. Fia, Ungár Péter az ellenzéki LMP politikusa. Vendége, Anne Applebaum zsidó gyökerű amerikai történész, férje révén lengyel állampolgár is. Otthon Pulitzer-díjjal tüntették ki, nálunk Petőfi-díjjal, amelyet 2010 végén, a Terror Házában vett át. Most egymástól való eltávolodásukat beszélték meg.

A hosszú eszmecserét egy sajtószakmai jellegű információ tarkította. Schmidt Mária elmesélte, hogy megvette és átalakította a Figyelő című hetilapot. Vendége kicsit csodálkozott ezen, mire a magyar üzletasszony megkérdezte: „Ugye, nem gondolod, hogy olyan lapot kellene finanszíroznom, amivel nem értek egyet?” S hogy még egyértelműbben fogalmazzon, hozzáfűzte, hogy nem ismeri a független sajtó fogalmát. A legutóbbi néhány évben én is fokozatosan felejtettem el, az Orbán-kormány ugyanis a frontszolgálatos újságírást szorgalmazta. Ettől az ellenzéki pártok sem függetleníthették magukat, választási kampány idején létkérdés lett, vajon a nyilvánosság képviselői melyik hadviselő fél mellé állnak.

Az újságírók megnyilvánulásaiban nem látok kivetni valót. Osztozom Balogh Ödön veszprémi újságíró álláspontjában, aki még a rendszerváltás idején fejtegette: „A független sajtót úgy képzelem el, hogy a lap független, de az újságíró rokonszenvezhet bizonyos pártokkal.” (Napló, 1990.04.28.) A különbségtétel azért fontos, mert hosszú évekig volt például a megyei sajtó vezérfonala. A legtisztábban a Fejér Megyei Hírlap képviselte ezt a szemléletet. Négyféle jegyzetírót foglalkoztatott: szocialistákhoz, liberálisokhoz, Fideszhez húzót, a negyedik pedig a MIÉP-pel, majd a Jobbikkal rokonszenvezett. A különböző értékrendű publicisták megfértek egymással a szerkesztőségben, kollegiális vitáikat az éttermi törzsasztalnál bonyolították le.

A szisztéma gyökeresen más volt, mint a fővárosi napilapok világnézeti beállítottsága. Ezzel is magyarázható, hogy a vidéki olvasók szívesebben vették a plurális lapokat, mint a pártszolgálatosokat. Ezt a mixet rúgta föl a Fidesz, tavaly nyár óta lapcsoportonként vásárolta föl a megyei sajtót. A híresztelésekkel ellentétben nem a „komcsiktól” szabadult meg, hanem az újságírók rendszerváltás utáni nemzedékétől. Azoktól a főszerkesztőktől és publicistáktól, akik a maguk sajátos módján valósították meg az újság viszonylagos függetlenségét.