Médianapló

Médianapló - Mire való a (Nemzeti) Sajtóalap?

2017. november 25. 09:34 - Zöldi László

A Mandiner egyre-másra szólaltatja meg a közéleti személyiségeket. Tegnap Lendvai Ildikó került sorra. Kereki Gergő majd’ mindent megkérdezett a szocialista politikustól, amit érdemes firtatni, egyetlen gondolatot azonban nem futtatott ki. A volt pártelnök imigyen jellemezte az „ősbűn”-t: „Még kormányon létre kellett volna hozni egy olyan nagy sajtóalapot, amely a helyi sajtót, valamint a politikai pluralizmust igényesen szolgáló sajtót pályázatokkal támogatja.” Az újságíró másra terelte a szót, holott a témában lett volna még töprengeni való.

Lendvai Ildikót 1970-ben egyetemistaként, az országos diákköri konferencián ismertem meg. Aztán a médiapolitika kutatására adtam a fejem, talán ezzel magyarázható, hogy 2001 végén mint az MSZP-elnökség médiafelelőse háttér-anyagot kért tőlem. Az egyik javaslatom visszaköszönt a szocialisták választási programjából. Az NSZK-beli Ebert-alapítvány többszörös ösztöndíjasaként ugyanis észrevettem, hogy a szociáldemokraták vezette tartományokban angolszász és skandináv mintára sajtóalapot hoztak létre.

A kereskedelmi médiumok adójából egy részt elkülönítettek, a felpántlikázott pénzt pedig ama szerkesztőségekre költötték, amelyek értéket „termeltek”. Egy-egy szűk olvasói kör színvonalas igényeit elégítették ki, ezért veszteségesen működtek. A támogatáspolitika záloga az a testület volt, amely értelmezte az értéket, és a gyöngéket erősítette. A bíráló bizottságot tekintélyes, pártoktól független szakemberekből állították össze. Kár, hogy a magyar sajtóalap ötlete 2002-ben elvérzett a koalíciós tárgyalásokon. Akiket a médiapolitikusok közül megkérdeztem, azt felelték, hogy az SZDSZ-nek nem tetszett.

Aztán jött Orbán Viktor, aki 2002. augusztus 30-án az ellenzéknek kérte a közszolgálati tévé második programját. Másnap erre mondta Medgyessy Péter miniszterelnök: „Akinek televízió kell, az vegyen magának.” A Fidesz elnöke 2003 végén szóba hozta a nemzeti jelzővel megtoldott sajtóalapot is, amelynek révén a „médiaegyensúly” jegyében segítette volna életre a megyék második napilapját. A mai médiapolitikájától gyökeresen eltérő elképzelés kormányzati berkekben nem váltott ki tetszést. E két mozzanatból két következtetés adódik. Az egyik az, hogy a kormányon lévő pártok az egyoldalú tájékoztatás eszközrendszerének tekintik a médiát, az ellenzékbe szorultak viszont a sokoldalú tájékozódásénak. A másik pedig az, hogy mégis kéne az a fránya Sajtóalap - nemzeti jelzővel vagy anélkül.       

komment
süti beállítások módosítása