„Száz stadiont, ezeret!” - írta Föld S. Péter a közösségi üzenőfalára. A fullánkos tollú publicista a Luxemburg labdarúgó válogatottjától elszenvedett vereség után utalt a magyar miniszterelnök stadionépítő tevékenységére. Az idézett mondat Petőfi Sándorig vezethető vissza. A költő pedzegette a Vasúton című versében: „Száz vasútat, ezeret! / Csináljatok, csináljatok! / Hadd fussák be a világot, / Mint a testet az erek.”

Az első sorból lett ama szállóige, amely különféle változatokban terjedt szájról szájra a nyilvánosság fórumain, például a kávéházakban, a kocsmákban és az újságok hasábjain. Egy kicsit utánanéztem a részleteknek, és figyelemre méltó összefüggések tárultak föl. Kiderült, hogy ahol naponta sétálok el, a Nyugati pályaudvar és a Váci út találkozásánál, a mai autóbusz-megállók helyén volt az Indóház. Innen indult 1846. július 15-én az első vonat Vácra. A Nyugati akkor még nem létezett, funkcióját töltötte be az Induló-ház, amely később lerövidült a köznyelvben.

Az avató ünnepségen megjelent József nádor is, aki fölismerte az eseményben rejlő kommunikációs lehetőséget. A 33 kilométernyi utat 55 perc alatt tette meg a szerelvény, amit azért nem érdemes lebecsülni, mert mellőzhetünk belőle tíz percet. A mozdony ennyit pihent a dunakeszi állomáson, talán azért, hogy kifújja magát. Bizonyára akad majd kommentelő, aki felvilágosít, hogy másfél évvel később miért éppen a Pest és Vác közti távolságot énekelte meg Petőfi Sándor. Elvégre 1847 decemberében már a háromszor hosszabb Pest és Szolnok közti sínpáron is robogott a mozdony.

Lehetséges, hogy a türelmetlenség beszélt belőle? Az első és a második vas-út után még többre vágyott, mert úgy vélte, hogy a vasút a polgárosodó Magyarország jelképe? Innen már csak egy lépés visszajutni a kiindulóponthoz: vajon a Föld S. Péter megénekelte stadion minek a jelképe? Ajánlok egy szállóigét a továbbgondoláshoz. Majtényi László alkotmányjogász mondta a VIP-páholyokról, hogy „A futballstadion az úri kaszinó.” (Népszava, 2013. március 18.) Egyelőre azonban maradnék a vonatozásnál.

Amikor a múlt század kilencvenes éveiben a nyíregyházi főiskolához szerződtem, eladtam az autót, és fölcsaptam úgynevezett Intercity-professzornak. Reggel hat körül a Nyugatiból indultam, a hajdani Indóház helyére 1877-ben átadott pályaudvarról, és 347-szer kászálódtam le a 270 kilométernyire lévő végállomáson. Felgyorsult korunkban gombócból is sok, nemhogy háromórányi utazásból.