Figyelemre méltó interjú jelent meg a Népszava mai számában. Megszólalt benne a Bors kirúgott főszerkesztője. Szekeres Tamásról keveset tudok, mert a bulvár kimaradt az életemből, gondolatai alapján azonban olyan újságírónak hat, aki az eltávolítását szakmai ártalomnak fogja föl egy politikára érzékeny hivatásban. Az egyik eszmefuttatása tűnődésre késztet.

Így utalt Andy Vajnára, az új tulajdonosra: „Három főszerkesztőt egyszerre rúgtak ki a múlt héten. Az egy dolog, hogy egy bulvárlapét, de a legnagyobb megyei napilapét és a legrégebbi megyei lapét is. Ehhez képest semmiféle szakmai felháborodást, sőt még egy újságíró-szövetségi reakciót sem tapasztaltunk.” A Bors mellett a győri Kisalföldre gondolt (napi 54 ezer példány), meg az 1910-ben alapított szegedi Délmagyarországra (33 ezres példányszám). Az a benyomásom, hogy nem is olyan könnyű együtt érezni a kiebrudalt kollégákkal.

A szegedi főszerkesztő nem újságíró, hanem gazdasági szakember. Ama gyakorlat kulturált terméke volt, hogy a tulajdonos a lapigazgatón keresztül érvényesíthesse az akaratát. Az újságcsinálást a sajtószakmai helyettesére bízta, akit vele együtt rúgtak ki. Más a helyzet a győri főszerkesztővel. Nyerges Csaba az egyik legjobb környezetvédelmi újságíró, a Szigetköz szerelmese. Publicistaként távolságot tartott a politikától, és a Kisalföldet is távol tartotta az aktuálpolitizálástól. Az újság talán épp ezért lett a legnagyobb példányszámú közéleti napilap. Eltávolítása azt jelenti, hogy az Orbán-kormány nem éri be a távolságtartással, neki pártsajtó kell.

A szakmai szolidaritás hiánya pedig nem föltétlenül abból következik, hogy az országos médiumok és az újságíró-szövetségek beleközönyösödtek a kormányzati támadásokba. A részvétlenség már akkor is jellemezte őket, amikor a sajtó egybe- és áthangolása a nyilvánosság számára érzékelhetővé vált. Tavaly ősszel, amidőn az Orbán-kormány megszüntette a Népszabadságot (37 ezer példány), az országos médiumok közölték ama szerkesztőségek és szervezetek nevét, amelyet kiálltak a patinás napilap mellett. Kifelejtették azonban a pécsi Dunántúli Naplót és a kaposvári Somogyi Hírlapot, amelyek testületileg szolidarizáltak a megszüntetett újsággal. Sokkal figyelmesebbnek bizonyult a megyei lapcsoport újdonsült tulajdonosa, aki azonnal kiadta a népszabadságos kollégákkal együtt érző megyei főszerkesztők útját.