Többen is kérdezték a Korunk Engelse Ungár Péter? című bejegyzés megjelenése után, vajon hogyan jutott eszembe Marx és Engels. Hát úgy, hogy sajtótörténettel foglalkozom, és mindketten elemezték a XIX. századi sajtóviszonyokat német és angol nyelvterületen. Emlegetésükre azonban van még egy ok, amely a véletlennek köszönhető.

Körülbelül egy hónappal ezelőtt, egy szombati napon nálunk, a XIII. kerületben megrendezték az újlipótvárosi „falunapot”. Ebből az alkalomból néhány könyvkiadó kitelepedett a dunapartra, és az egyik sátorban megvettem Kalmár Tibor Mulattattam és mulattam című kötetét. A nyolcvanhat éves szerző dedikálta is a könyvet, méghozzá „Györgyi László kollégámnak”. Felületes tehát az ismeretségünk. A neves színházi rendező a múlt század kilencvenes éveiben szerkesztett egy vicclapot, és ebbe kért olykor kéziratot. Az elírást azért nézem el neki, mert a frissiben megjelent kötete csakugyan mulattató. Egész életében a pesti humor körül sertepertélt; ugyanolyan otthonosan mozgott a Vidám Színpadon, mint a Magyar Televízióban vagy a Fészek Klubban.

A színi szakmából majd’ mindenkit ismert, a pesti viccről mindent tud - háromszáz oldalnyi könyvének legnagyobb értéke a sztorizgatás. Történetei kávéházakban, színházi büfékben jártak szájról szájra, egyre mulatságosabbá formálódtak, csiszolódtak, ráadásul a láncolat végén ő is hozzáfűzte a magáét. Így, olvasás közben szembesültem Marx-szal. Talán ezzel magyarázható, hogy a teoretikus neve más összefüggésben épp most ugrott be. Kalmár Tibor ugyanis az ötvenes évek elején járt a Színművészeti főiskolára, és évfolyam-társai között akadtak szakérettségisek is. Olyan munkás- és parasztfiatalok, akik gyorstalpalóban tettek szert középiskolai bizonyítványra. Vagy még arra sem, mert ha jól szerepeltek a felvételin, érettségi nélkül iratkozhattak be az állami színészképzőbe.

Az egyik marxizmus-leninizmus órán azzal állt elő a legbuzgóbb szakérettségis, hogy ő bizony nekiveselkedett A Tőkének, mert kíváncsi volt „Karl May alapművére”. A meghökkent szemináriumvezető tapintatosan figyelmeztette, hogy a keresztnév stimmel ugyan, a vezetéknevet azonban eltévesztette, elvégre nem az amerikai Vadkelet élénk fantáziájú elbeszélőjéről, Karl May-ról van szó, hanem a közgazdász-filozófus Karl Marx-ról. Az aggastyán szerző kaján visszaemlékezése szerint erre mondta a félművelt fiatalember: „Akkor már értem, miért van az, hogy bár a hetvenedik oldalon tartok, de még sehol egy indián.”