Tegnap este azzal lepett meg Kálmán Olga, hogy „Kétszázon felüli a vidéki napilapok száma.” A Hír TV műsorvezetője nem először jött elő ilyesmivel, bár augusztus 7-én még csak „192 megvásárolt napilap”-ról beszélt. Egyik állítása sem felel meg a valóságnak. Mondataira nincs mentség, magyarázat viszont van. Nyilvánvaló, hogy Mészáros Lőrinc médiabeli térhódítása kölcsönzött okot a sajtóhelyzet félreértésére. Megfelel a valóságnak, hogy a felcsúti polgármester először 192 újságot szerzett meg, majd még néhányat. Így kerekedett kétszázra a számuk, vagy majdnem annyira, esetleg egy-kettővel még többre is.

Közülük csupán kilenc a nevéhez közvetlenül kapcsolható (a volt Springer-lapok). Van még öt - négy megyei és egy városi - napilap, amelyek a Pannon Lapok Társasága égisze alatt látnak napvilágot. Közvetve már szintén a hajdani gázszerelő médiabirodalmát növelik, ezért aligha téved, aki Mészáros Lőrincnek 14 vidéki napilapot tulajdonít. Marad még két másik kormányhoz közel álló sajtóbefektető, Andy Vajna és Heinrich Pecina. Az Amerikából hazatért filmproducer két vidéki napilapot vásárolt, a győrit és a szegedit, az osztrák úr pedig a miskolci, a nyíregyházi és a debreceni újsággal gyarapította a magyar nemzeti tulajdonba került, jogilag szétválasztott, tartalmilag azonban összefüggő hálózatot.

Immár hármójuké a teljes megyei sajtó, amely pillanatnyilag 18 napilapot jelent (a 19., a dunaújvárosi nem nevezhető megyeinek). Nem volt ez mindig így. Amikor Kálmán Olga monori kislány volt, még lapozgathatta a Pest Megyei Hírlapot, amely a rendszerváltás utáni tulajdonos, Fenyő János meggyilkolása után szintén elhalálozott. Az már a legújabb kori magyar sajtótörténet egyik legérdekesebb és mindmáig megíratlan fejezete, hogy a 19 megyei újság privatizálása után majd’ mindenhol akadtak magánvállalkozók, akik konkurenciát próbáltak támasztani a külföldi kézbe került megyei napilapnak. Volt olyan időszak, amikor például az ország talán legkisebb megyéjében, Komárom-Esztergomban három napilap is megjelent. A kísérletek elbuktak, a magyar tőke ugyanis nem bírta a versenyt a külföldivel.

A megyei napilapok száma egyszerre nem haladta meg a 23-at. Ami tehát ama bizonyos „vidéki kétszázat” illeti, sohasem lesz annyi, beleértve az országos terjesztésűeket is. A rendszerváltás óta eltelt csaknem három évtizedben folytonosan változott a napilapok száma, de negyvennél több ritkán volt.