Lánczi Tamás a Nézőpont Intézet vezető elemzője. Rendszeresen vállalkozik arra, hogy Orbán Viktor ösztönösen vagy szándékosan sejtetős mondatait élettel (tartalommal) töltse ki. Tegnap este az InfoRádióban szólalt meg, és figyelemre méltó okfejtésén végigvonult a miniszterelnök Tusnádfürdőn elhangzott kijelentése.

A politológus értelmezésében azt jelenti a NER, hogy a stratégiai ágazatokban vissza kell szerezni a nemzeti többséget. Orbán a bank-, az energia- és a médiaszektort vélte stratégiai ágazatnak, és a nézőpontjából kikandikáló elemző arra a következtetésre jutott, hogy a baloldali médiabirodalom „szétporlott”, „az MSZP gyakorlatilag média nélkül maradt”. Azzal ugyanis, hogy külföldi befektetőnek adta el a Népszabadságot, védtelenné tette a zászlóshajóját. Lánczi Tamás nem mondta ki, csupán finoman körülírta, hogy az Orbán-kormány hülye lett volna, ha nem használja ki a lehetőséget. Az eredményt ismerjük, az oda vezető utat pedig kapiskáljuk.

Vajon azért vált védtelenné az MSZP közeli média, mert a Szabad Sajtó Alapítvány kifogyott ama pénzből, amelyet a megyei lapokért kapott külföldi sajtóbefektetőktől? Vagy azért, mert Gyurcsány Ferenc pártelnök-miniszterelnök nem akarta fekete, ahogy ő fogalmazott: „lopott” pénzből pótolni a csökkenő példányszámú újságok veszteségeit? Érzékelhettük, hogy a vezetésen belül harc bontakozott ki két irányzat között. Szanyi Tibor a pártsajtó megerősítését szorgalmazta, Gyurcsány viszont nem pártlapok révén képzelte el a nyilvánosság befolyásolását. Rokonszenvesebb a második felfogás, mégis hezitálok.  

August Bebel, a német szociáldemokraták vezetője a XIX. század végén tanácsot kért Marx Angliában élő gyáros-szponzorától, Friedrich Engelstől. Pártja bejutott a parlamentbe, és hogy a tömegbefolyását növelje, fölvásárolná a vele rokonszenvező, de magánkézben lévő újságokat. Engels megírta neki, hogy csak a kis (szektaszerűen működő) pártok gondolkoznak olyan sajtóban, amely az ő nótájukat fújja. Ha egy párt szellemi impulzusokat szeretne kapni értelmiségi köröktől, akkor bizony békén kell hagynia a szerkesztőségek tulajdonviszonyait, máskülönben csak propaganda-eszközökre tehet szert.

Engels nem föltétlenül a pártsajtóról beszélte le Bebelt. Azt firtatta, vajon a német szocdemek vezetője minek tartja a pártját: önmagába zárkózónak vagy nyitásra késznek. Az a benyomásom, hogy ezt a kérdést a XXI. századi magyar szocialisták tíz éve nem képesek eldönteni.