Kipróbáltam a Facebook legújabb szolgáltatását. Néhány hete tizenhárom színből álló skálával kecsegtet bennünket, és ha nem lépjük túl a felkínált karakterszámot, akkor az átlagosnál nagyobb betűkkel írhatjuk immár színes alapra az üzenetünket. A rózsaszíntől feketéig terjedő skálán végül is maradtam a sötétkéknél, erre jegyeztem föl fehér betűkkel: Nem igaz, hogy a parlamentben egy tökös képviselő van, Szél Bernadett. Van még egy, Szabó Tímea.

A digitális ismeretségi körben azonnal kirobbant a vita. A szegedi helytörténész szerint nem tökös az a politikusnő, aki elment Tusványosra. (Ha nem tévedek, Szél Bernadettre utalt.) A miskolci közgazdász szerint a tökösök közé sorolható Kunhalmi, Bangóné és Vadai is - így keresztnevek nélkül. A budapesti, de jelenleg Sárospatakon időző hangmérnök ostobának nevezte őket. A szintén budapesti rádióriporter-regényíró pedig szexistának vélte az iménti megjegyzést. Feltűnt, hogy a hozzászólóknak nem a tökösséggel volt bajuk, ami ugyebár biológiai képtelenség a politizáló hölgyek esetében. Azért mertem mégis hivatkozni rá, mert az aforizmák tulajdonsága, hogy szürreális paradoxonra épülnek - bocs az idegen kifejezésekért.

Egyébként azért se vitatkoztam a digitális vita résztvevőivel, mert ezerféle szempont alapján zárhatnók ki nőnemű közéleti személyiségeket a tökös kategóriából. Ezt azonban aligha tehetném, ha a biológiai okot se zárom ki. Sőt, bővíteném a kört. Ott van például az immár független Demeter Márta. Hallott róla valaki, amíg a szocialista képviselőcsoport tagja volt? Elvbarátai inkább kirakatbabaként kezelték. Mintha nem akarták volna észrevenni, hogy a választópolgárok számára vonzó, ha a szép külső biztonságpolitikai érdeklődéssel párosul. (A csinos spanyol hadügyminiszter terhesen, nagy hassal fogadta a tábornokok tisztelgését, és a látványba nem halt bele az ibériai demokrácia.)

Amióta D. M. kilépett a pártkeretek közül, a tévés műsorvezetők kézről-kézre adják. Az odafigyelés megsokszorozta honanyai aktivitását, egy értelmes politikus arca rajzolódott ki a képernyőn. Nem azt írtam róla, hogy politikusnő. Arról ugyanis már leszoktatott a parlament néhány nőnemű tagja, hogy utótaggal különböztessem meg a magyar országgyűlésben politizáló hímtagoktól. Maradnék a sötétkék alapon fehér idézet ősforrásánál, Kéthly Anna szociáldemokrata politikusnál, akiről a két világháború közti kávéházakban mondogatták: „Egyetlen férfi van a parlamentben, az is nő.”