Ma reggel az egyik tévéstúdióban megszólalt Gy. Németh Erzsébet. A Demokratikus Koalíció politikusa kifejtette, hogy a vizes világbajnokság idején levakart Soros-óriásplakátok kínos történelmi párhuzamot villantottak fel. Emlékeztették őt az 1936-os olimpiára, amikor Hitlerék átmenetileg eltüntették a zsidógyűlöletre uszító feliratokat. S mert a másik baloldali párt politikusai is utalgatnak a berlini olimpiára, talán nem valóságtól elrugaszkodott feltételezés, hogy az egymással is vetélkedő DK meg MSZP kampánystábjában ugyanarra a következtetésre jutottak. Ennél tovább nem is mentek, holott lett volna mit kibontani.

Ezt tőlük függetlenül e sorok írója meg is tette. Idéztem Goebbels naplójából három tőmondatot, amelyből kirajzolódott a náci propaganda szándéka. Értelmezéséhez elolvastam Leni Riefenstahl Memoiren című emlékiratából az olimpiáról készített dokumentumfilm előzményeit és Steven Bach amerikai filmtörténész Leni című monográfiájából az ide vonatkozó fejezetet. A világhálón pedig megnéztem a Race (A legendák ideje) című, 2015-ben forgatott játékfilmet. Kiderült belőle, hogy Avery Brundage amerikai sportdiplomata miként zsarolta meg a német sportminisztert: ha a feliratokat és a horogkeresztes zászlókat nem takarítják el a berlini utcáról, akkor az Egyesült Államok nem vesz részt az olimpián.

Az utóbbi mozzanatokat már nem is használtam fel, mert az utókor álláspontját tükrözték. A náci propaganda-miniszter viszont azon melegében, kíméletlen őszinteséggel rögzítette a véleményét. Nem gondolom, hogy a Médianapló legjobb írását tettem közzé, mindazonáltal feltűnő visszhangot keltett a Három szikár mondat Goebbels naplójából című bejegyzés. Eddig 23826-an olvasták, és 135 hozzászólás látott napvilágot. Mindkét adat arról árulkodik, hogy a kínálkozó történelmi párhuzam legalábbis a netezők körében érdeklődést váltott ki. Ezt a kíváncsiságot a baloldali ellenzék két legerősebb pártja akár a saját javára is fordíthatta volna, ha politikusai közül bárkinek eszébe jut, hogy érdemes volna néhány órányi munkát szentelni a figyelemre méltó témának.

Vajon a kampánystábok tagjai elmentek nyaralni, és az ügyeletestől csak a berlini mozzanat felvillantására telt? Vagy a kánikulában is tartják ugyan a frontot, de semmi sem jutott az eszükbe? Az ilyen és ehhez hasonló szellemi restségek nyomán az a benyomásom, hogy okkal következtethetünk a parlamenti ellenzék lustaságára. Vagy inkább a tehetségtelenségére?