A politikusok elmentek ugyan nyaralni, de még nincs uborkaszezon. Bármikor visszahívhatják őket a Parlamentbe, hogy szavazzanak. Például a plakáttörvényről, amelynek tétje úgy foglalható össze, hogy a Fidesz képes-e levakartatni a fél ország hirdetőtábláiról a „Ti dolgoztok, ők lopnak” feliratú óriásplakátokat. Rajtuk Mészáros Lőrinc és Orbán Viktor gondoktól barázdált arca. Az MSZP fölfedezte a két jobboldali párt konfliktusában rejlő lehetőséget.

Elnöke, Molnár Gyula megfogalmazta, hogy „Se Simicska, se Habony.” (Vajon miért tette a második helyre Orbán média-tanácsadóját, az állami propagandagépezet tényleges irányítóját?) Hétfőn este azt is bejelentette, hogy „Ma egyértelműen a szocialista párt a második legnagyobb párt.”  Az MSZP parlamenti frakcióvezetője, Tóth Bertalan még tegnap reggel is arról beszélt, hogy törvényjavaslatuk megakadályozná a plakáthely-tulajdonos Simicska és a hirdető Jobbik további együttműködését. Néhány órával később azonban megalakult az Országos Választási Bizottság, amelynek révén Botka László miniszterelnök-jelölt az MSZP-ben átvette a hatalmat. Rögtön meg is vétózta a frakció törvényjavaslatát, sőt a párt sajtófőnöke révén kizárással fenyegette azokat, akik együttműködnének a Fidesszel.

Azóta igazodnak, magyarázkodnak, szabadkoznak a szocialista politikusok, a magunkfajta választópolgár pedig vakarja a fejét, hogy mi ez az egész. Kerülném az alku, mutyi, paktum kifejezést. Kétségtelen, hogy az első és a második parlamenti párt érdekei mintha egybe estek volna - egyik sem örülne a Jobbik térhódításának -, ám a motivációjuk különbözik. A Fidesz a hatalom megtartásáért harcol, a szocialisták parlamenti képviselőcsoportja viszont azért, hogy 2018-tól az országgyűlés legnagyobb ellenzéki pártja legyen az MSZP. Csakhogy a másik szocialista irányzat vezérképviselője, Botka László a Fidesz legyőzését tűzte ki célul.

Lehetséges, hogy a szocialista honatyák gondolkoznak reálisan, mert ismerik az MSZP állapotát, és képtelennek vélik a választási győzelemre. Figyelemre méltó Botka László álláspontja is, aki 2018-ban miniszterelnök akar lenni, de talán kevésbé ismeri az MSZP társadalmi beágyazottságát. Két hiteles politizálási mód ütközik, ami normális volna egy pártban, ha vezetői nem osztanák meg belső vitáikat a nyilvánossággal. A jelek azt sejtetik, hogy csak utólag, kilenc hónap múlva derül majd ki, hogy melyik álláspont bizonyult hitelesebbnek.