Vannak, akik már nem is Kádárban, hanem Rákosiban keresik Orbán Viktor előképét. A történelmi párhuzam annyiban indokolt, hogy miniszterelnökünk hasonló módon korlátozza a nyilvánosságot, mint Rákosi Mátyás tette. Aki a „fordulat évében”, 1948-ban már a magyar kommunisták első embere volt, de még csak államminiszteri (miniszterelnök-helyettesi) funkciót töltött be a kisgazda Dinnyés Lajos koalíciós kormányában. Egy moszkvai látogatás után azonban sajtóaktívát szervezett, és március 23-án harcot hirdetett az „elbulvárosododott”, „polgári”, „nagykörúti” újságírás ellen.

A kormányzat papírhiányra hivatkozva egymás után szüntette meg a számára nem kívánatos szerkesztőségeket. Rákosi hatvanéves korában, 1952 tavaszán jutott a személyi kultusz csúcsára, azon a nyáron lett miniszterelnökként a végrehajtó hatalom feje is. Ekkora fejeződött be a sajtó gleichschaltolása (a Goebbelstől kölcsönzött kifejezés egységesítést, egybehangolást jelent). Ha valaki belegondol a legutóbbi hét év fejleményeibe, kirajzolódhat előtte a történelmi párhuzam. Amely annyiban mégis indokolatlan, hogy Rákosi olyan országban tett szert egyeduralomra, ahol szovjet katonák állomásoztak, és a papír alapú sajtó mellett csupán a rádió egészítette ki a nyilvánosság eszközrendszerét.

Orbán Viktor olyan országban törekszik egyeduralomra, ahol nem állomásoznak idegen csapatok, és a papírhiányra hivatkozva sem lehet már a sajtót gleichschaltolni. Az internet térhódítása egyre nyilvánvalóbb, a (sajtó)szabadság kis körei a világhálón tájékoztatják ama választópolgárokat, akik kihasználják a számítógépben rejlő lehetőségeket. A végrehajtó hatalom dilemmája, vajon miként lehetne befolyásolni azokat is, akik fontosnak tartják, hogy több forrásból tájékozódjanak. Először a netadóval kísérletezett, kezdeményezése azonban országszerte ellenállásba ütközött. Aztán látszólag meglepő fordulatra szánta el magát. Eleget téve az Európai Unió irányelveinek, egyenlő feltételeket akar teremteni a netezéshez.

Ez nemcsak azt jelenti, hogy hamarosan mindenütt széles sávon használhatják a világhálót. Azt is, hogy jövő januártól csökken a netezés áfája. Ha már a kormányzat nem akadályozhatja, hogy a választópolgárok több forrásból tájékozódhassanak, akkor maga is tért foglal a digitális sajtóban, hogy új híveket szerezhessen magának. És hogy a kormánypárti sajtó, az államosított közszolgálati médiumok révén lebutított híveket is megerősíthesse a miniszterelnök iránti vonzalmukban.