Meg-megkérdik, miért szoktam rá a megyei lapokra. Azért, mert észrevettem az országjáró politikusok kitárulkozását. Alkalmazkodnak egy közösséghez, és a központi médiumokban a pártjuk nótáját fújják. A „vidéki” újságokat azonban a kutya sem olvassa - gondolják -, és a megyei napilapokban beszélik ki magukból, ami nyomja a bögyüket. Itt van például a nyilvánosság korlátozása és a civil szervezetek megbélyegzése.

Az országos médiumokban azt hangoztatják a kormánypárti politikusok, hogy ugyan már, ne üljünk föl az ellenséges hangoknak, szó sincs korlátozásról, megbélyegzésről. Mindössze a demokrácia egyik ismérve, az átláthatóság igényli, hogy a választópolgárok tudomást szerezhessenek a nem választott újságírók és civil aktivisták anyagi forrásairól. Kövér László veterán Fidesz-politikus, az országgyűlés elnöke kilóg a kórusból. Éppen koszorúzta Veszprémben Horváth Balázs, a néhai MDF-politikus és belügyminiszter reliefjét, de ha már ott volt, interjút adott a megyei napilap főszerkesztőjének is, aki nemrégiben igazolt át a fővárosi Magyar Idők szerkesztőségéből.

A közjogi méltóság okfejtését úgy foglalnám össze, hogy az ellenzéki pártokat sikerült pacifikálni, „ezért a külső erők, amelyek a nemzeti érdekeket határozottan képviselő mostani kormány leváltásában érdekeltek, jobb híján az általuk finanszírozott, úgynevezett civil szervezetekkel és az általuk támogatott úgynevezett független médiával próbálják a parlamenten kívülre, az utcára vinni a politikai küzdelmeket.” (Napló, 2017. május 27.)  Hosszú mondat, de brutálisan őszinte. Kövér beszélt másról is. Arról például, hogy mit jelent a „Nagykörúton belüli” gondolkodás, amely „a régi SZDSZ rossz hagyományait folytató, magukat egyfajta budapesti gettóba záró politikusokat” jellemzi.

Ezt az eszmefuttatást szintén érdemes lett volna átemelni azokba az országos médiumokba, amelyek még értelmezni merik a Fidesz hatalomgyakorlását. Erre azonban kevés remény van, mert az ellenzéki sajtóban olyan újságírók dolgoznak, akik nem olvasnak megyei napilapokat. Talán nem is annyira elvből hanyagolják őket, mint inkább azért, mert még ama korszakban szocializálódtak, amikor alig volt hírverseny. Ellentétben a huszonéves újságírókkal, akik az online sajtóban dolgoznak, és naponta, sőt óránként, percenként küzdenek meg a hírekért. Speciel a veszprémi interjúról ők is megfeledkeztek, holott a rendszer közismert kibeszélője "jóvoltából" szembesíthették volna olvasóikat a hatalmon lévők igazi szándékával.