Tegnap estére kaptam egy tiszteletjegyet Nagy Bandó Andrástól. Fél évszázada ismerjük egymást. Fölvettek az egyetemre, és hogy legyen egy kis pénzem, a hetvenöt kilómmal kocsikísérőnek szegődtem a Füszért nevű céghez. Így jutottam el Deszkre, egy Szeged és Makó közti településre, ahol a kaján sofőr a teherautó platójáról vállamra zuttyantotta a félmázsás liszteszsákot. Egy helybéli, hasonló korú, zömök, erősebb testalkatú fiú magyarázta el a fogást, amelyet a kőművesek mellett tanult. Aztán fölfedezték mint humoristát, azóta tartjuk a kapcsolatot.

Tiszteletére a pesti Fészek-klubban idős és középkorú emberek ünneplőben gyülekeztek, bár láttam néhány huszonévest is. A dugig teli színházteremben az Illés-együttes számai alapozták meg a retró-hangulatot. Kisvártatva megjelent az előadó is, és papírjait a szónoki állványra helyezte. Másfél órán át tartott szóval bennünket. egy-egy poénja nyomán végighullámzott a nevetés. Az asszonyok csiklandozva kacagtak, a férfiak brummogva röhögtek. Amikor pedig Bandó fanyar megjegyzést fűzött egy-egy mélyen szántó marhasághoz - gyöngyszem Kósa Lajostól: „Ha valami valaminek látszik, az az is.” (tv2, 2017. április 4.) -, akkor megállt a képzeletbeli kés a levegőben. A házaspárok oldalba bökték egymást, hogy ők is erről beszélgettek a konyhaasztalnál.

Az a benyomásom, hogy az idézetekkel megtűzdelt óriásmonológ azért fogta meg a közönséget, mert Bandó épp úgy küszködik a helyzet értékelésével, mint bárki a teremben ülők közül. Végigmegy a legutóbbi hét év csomópontjain, és mindig oda lyukad ki, hogy mi a csuda ez az egész. Adott egy politikus, aki kétharmaddal kormányozta, most pedig csaknem kétharmaddal kormányozza az országot. Igyekszik bázist teremteni magának, ezért helyzetbe hozza a nemzeti, keresztény középosztály tagjait. Igen ám, de a magasztos eszmét úgy valósítja meg, hogy valamilyen rejtélyes ok folytán a hozzá közel állók milliárdokra tesznek szert. Ez furdalja az emberek oldalát, és ha beülnek Bandó előadására, azt érzékelhetik, hogy sokat tapasztalt polgártársuk meghökkentő egyszerűséggel oldja fel a nyilvánvaló ellentmondást: „Egy a zászló, egy a zseb.”

Ellenzéki politikusok járják az országot. Gőzerővel kampányolnak, hogy a maguk oldalára állítsák az embereket. Miért mégis, hogy együttvéve nem mondtak annyi közérthető, megjegyezhető gondolatot a helyzetről, mint Nagy Bandó András tegnap este, másfél óra alatt a Fészek-klubban?