Az elmúlt hét figyelemre méltó eseménye volt, hogy Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter ajánlására Áder János köztársasági elnök kinevezte Szöllősi Györgyöt, a Nemzeti Sport főszerkesztőjét Magyarország Puskás-ügyi nagykövetének. Így lehetne összefoglalni a szokatlan hírt, amely megmozgatta a hazai közírók képzeletét. Ki is merítették iróniakészletüket, furcsának találták ugyanis az említett sportújságíró állami megbízatását. Pedig van benne logika. Érteni vélem, hogy a kormányzat miért választotta a tűnődésre késztető megoldást.

Ha már a több nyelven megjelent Puskás-monográfia szerzője járja a külföldet, ne magánemberként álldogáljon a világszerte ismert hazánkfia tiszteletére felavatott szobroknál és emléktábláknál, hanem a hivatalos Magyarország rendkívüli és meghatalmazott képviselőjeként. Az újdonsült nagykövet is érezte persze, hogy mondania kéne valamit, amelyből kiderül, hogy nem egyszerűen a focibarát miniszterelnök szeszélyéből vergődött ilyen helyzetbe. Meg is nyugtatott bennünket: „Előbb hallottam Puskásról, mint Orbán Viktorról.” (ATV, 2017. március 31.)

Ezt tanúsíthatom. A kilencvenes évek második felében a szegedi egyetem Kispestre kihelyezett tagozatán tanítottam, és az értelmes, ügyes fiatalemberrel másról sem lehetett szót váltani, mint a kispesti Puskás Ferencről. Még azt is tudta, amit nem érdemes tudni róla. Vajon lehet-e azért korholni, hogy a diploma megszerzése után olyan politikus szolgálatába szegődött, aki hasonlóképpen rajongott az úgynevezett Aranycsapat kapitányáért, a „Száguldó őrnagyért”, miniszterelnök korában pedig fölismerte a Puskás-márkában rejlő kommunikációs lehetőségeket?

Ezért nem tennék szemrehányást a jó tollú sportújságírónak. Nem az zavar a kinevezésében, hogy a magyar állam jelenlegi vezetői pecsétet ütöttek az ő lobbista tevékenységére a nemzetközi sportéletben. Ők ugyanis búcsúznak a demokráciától, és talán föl sem ötlött bennük, hogy egy cél érdekében átléptek írott és íratlan szabályokon. Az a benyomásom, hogy Szöllősi Györgynek kellett volna fölismernie: azért nem fogadhatja el a nagyköveti megbízatást, mert egy magánkézben lévő újságot szerkeszt, egyébként a monopolhelyzetben lévő egyetlen sport napilapot.

Ha egy elvileg független újság szakmai vezetőjeként hivatalosan is kötődik a végrehajtó hatalomhoz, akkor bizony olyan összefonódásról beszélhetünk, amely csak a diktatúrák médiapolitikájában képzelhető el.