A hajdani Népstadion tőszomszédságában lévő Syma-csarnokban rendezték meg a nyomdaipar idei kiállítását. Tegnap vendégül láttak a B32-es szektorban, a nyomtatott kommunikáció szaklapjánál. Épp kávézgattunk a Print&Publishing főszerkesztőjével, amikor hangosbeszélő invitált bennünket a közeli Pódiumra: kerekasztal-beszélgetés kezdődött a nyomdász-utánpótlás helyzetéről.

Hetilap-szerkesztő koromban másfél évtizedig minden csütörtököt nyomdában töltöttem, nem csoda, ha érdekelt a téma. Fönt, a színpadon három szakközépiskola-igazgató helyezkedett el Budapestről, Debrecenből és Békéscsabáról, egy szakági igazgató az iparkamarából, egy tanszékvezető a nyomdamérnököket képző felsőoktatási intézményből, ketten pedig a nyomda- és papíripari dolgozók érdekvédelmi szervezetéből. Arról számoltak be, hogy a nyomdák utánpótlási gondokkal küszködnek. A szakközép-iskolákba olyan kevesen jelentkeznek, hogy rokonszakmára jelentkezőkkel kell őket összecsapni, máskülönben nem indíthatnának osztályt. Az alagút végén azonban látszik a fény, mert a nemrégiben szerződtetett munkatárs, aki a legszélső széken üldögélt, fölvette a kapcsolatot néhány iskolával. Ráadásul meghirdették a Print a TE jövőd kampányt az úgynevezett Z-generáció számára. A baj csak az, hogy ezek a tizenévesek már nem nagyon olvassák az újságot, a nyomdaipar legjellemzőbb termékét.

Ekkor ötlött fel, hogy talán nem kellett volna elölről kezdeni mindent, ha a kampányolók fölvették volna a kapcsolatot a Magyar Lapkiadók Egyesületével. Kedvükre válogathattak volna az általános iskolát végzettek közül, és az érettségizettek kezébe is szép szakmát adhattak volna. 2004 óta működnek ugyanis az olvasásra nevelési mozgalmak, a felső tagozatosok számára a játékos Ladik-vetélkedők, a középiskolások számára pedig a SÉTA és a HÍD. A csúcs félévenként 47 ezer résztvevő volt, ám a mostani lapály is 20 ezer médiával ismerkedő tizenévest jelent.

Nem mindegyikük lett persze diák-újságíró, és nem mindegyik diák-újságíróból lett felnőtt korában sajtómunkás. De megismerték az újságokat, és el sem kerülhették a nyomdát. Elvégre a délutáni városnézést meg a színházi előadást követően a szerkesztőségi lapzárta utáni órákat a napilapokat előállító nyomdában töltötték. Ha csak az idei élményre építettek volna a kerekasztal-beszélgetés egyébként rokonszenves résztvevői, 20 ezer számítástechnikában járatos diák közül választhatták volna ki az immár digitális nyomdászat utánpótlását.