Az MSZP három jó ötlettel vétette észre magát. Nem ragaszkodott a pesti Pilvax-közhöz, amely az 1848-as hagyományon kívül alkalmas arra, hogy néhány százfőnyi érdeklődőt a kamerák tömegként tüntessenek föl. Ráadásul egy nappal megelőzve március 15-ét, érdeklődést harcolt ki magának a hazai nyilvánosság fórumain. Rendezvényét Észak-Magyarország központjába, Miskolcra vitte, annak is a Pilvax-közhöz hasonló adottságú terére. A harmadik ötlet, hogy fő szónoka, Botka László beszédét Petőfiék híres 12 pontjára építette föl.

Arra aligha gondolt a szocialista miniszterelnök-jelölt stábja, hogy már volt példa eme ötletre. Rákosi Mátyás szintén ezzel próbálkozott 1948. március 15-én, a budapesti Parlament előtti, jóval nagyobb téren és népesebb közönség előtt. Ebből csupán azt a következtetést vonnám le, hogy ízes alsó-tiszai tájszólásban, megkülönböztetve a nyílt és zárt e-ket olvasta föl a szöveget. Ami pedig a pontokat illeti, nem is azokról tűnődnék, amelyekhez a tegnapi szónok széljegyzeteket fűzött, inkább az egyik kihagyottról. A 12. pont ugyanis eredetileg egy szóból állt: „Unio”. A Pilvax-kávéházban tanyázó márciusi ifjak követelték a szűk-Magyarország és a tőle korábban történelmi okokból levált-leválasztott Erdély egyesítését.

Érteni vélem, hogy az új szocialista csúcspolitikus nem akarta feszegetni a Trianon utáni helyzetet, holott talán érdemes lett volna. Botka László polgármester Szegeden, és gyakran beszél arról, hogy Szeged és a határ túlsó oldalán rekedt Szabadka gazdaságilag egységes régiót alkot. Miután azonban Szerbia még nem tagja az Európai Uniónak, a régió csongrádi és vajdasági része, a valaha egységes és túlnyomórészt magyarok lakta terület külön fejlesztési segélyeket kaphatna Brüsszeltől. (E széljegyzet kifejtése a borsod-abaúj-zempléni megyeszékhely főterén is kedvező visszhangot keltett volna, elvégre általa lenne megoldható a valaha egységes miskolci-kassai régió gazdasági összehangolása is.)

De visszatérve Szegedre és Szabadkára, a 12. pont széljegyzetelése kínos kormányzati ellentmondást is tudatosított volna. Ha Orbánék annyira szívükön viselik az elcsatolt rész legalább gazdasági összehangolását a mai Magyarországon maradt résszel, vajon miért választották el vasfüggönnyel Csonka-Magyarországot a történelmi Magyarországtól? A szocialisták miniszterelnök-jelöltje március 15-e előtt egy nappal épp azt bizonyíthatta volna, hogy a nemzeti gondolat talán mégsem áll annyira távol az MSZP-től.