Olvasom a Mozgó Világban Parászka Boróka esszéjét, a Túlélésre dolgozunk-at. A marosvásárhelyi közíró az erdélyi magyar nyelvű sajtó gleichschaltolását vázolta föl. A német kifejezés azt jelenti, hogy egységesíteni, egybehangolni, átvitt értelemben pedig azt, hogy a hatalom erőterében nincs helye az alternatív (a másik) nyilvánosságnak.

A másik sajtó erdélyi kiiktatásáról korábban annyit jutott el a fülünkbe, hogy először az Erdélyi Riport című hetilap tűnt el a standokról és az előfizetők postafiókjából, majd a digitális változat is megszűnt. Aztán a Maszol.ro című portál veszítette el a publicisztikai rovatát, és a legjobb tollú magyar közírók visszaszorultak a Facebook-ra. Erről jegyezte meg Parászka kollegina, hogy „A tartalom visz egy szöveget, és nem a felület, ahol megjelenik.” E megállapítást vitatnám, de hogy miért, azt most nem fejtem ki. Sokkal inkább foglalkoztat ugyanis, amit szintén állít, és érdemes továbbgondolni.

Okfejtéséből kiviláglik, hogy az erdélyi magyar közéletben is centrális erőtér alakult ki, nem teljesen függetlenül a Fidesz szándékától. Nem tudom, hogy Orbánék hány milliárd forint gazdaságfejlesztési támogatással szerezték meg az RMDSZ együttműködését, de a mértékre következtethetünk abból, hogy a jóval csekélyebb lélekszámú Délvidék egyik pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség ötvenmilliárd forintot oszthat szét a régióbeli magyar vállalkozók között. A recept ugyanaz, mint amit a még ellenzéki politikus Orbán Viktor 2009. szeptember 5-én Kötcsén hirdetett meg. A centrális erőtérben a csúcspárt mellett található balról is meg jobbról is egy-egy „fügefalevél”, amelyekben az MSZP-re és a Jobbikra ismerhetünk. Őfelsége ellenzékei a létükkel és a működésükkel teremtik meg a többpárti demokrácia látszatát, ahhoz azonban nem elég erősek, hogy veszélyeztessék az uralkodó párt hegemóniáját.

A Fideszéhez hasonló központi szerepet tölti be a markótlanított RMDSZ az erdélyi magyar pártok mezőnyében. Csak úgy oszthatja szét a Budapestről érkezett pénzeket, ha rendet teremt az erdélyi magyar nyilvánosságban. Épp úgy, mint ahogy a Pásztor István irányította VMSZ a vajdasági hátországban. (Az utóbbi térhódítást még nem írta meg senki a Mozgó Világ című folyóiratban.) Parászka Boróka erőteljes vonásokkal vázolta föl a centrális erőtér erdélyi nyilvánosságát. Ennek alapján figyelemre méltó következtetést vonhatunk le az Orbán-kormány határokon átívelő médiapolitikájáról.