A média kifejezésről szólván a politikusok tanulékonynak bizonyultak. Kezdetben rosszul használták, aztán megbarátkoztak azzal, hogy az eredetileg latin média eleve többes számban foglalja össze a közvetítési eszközöket. Ha viszont az egyes eszközt akarjuk megnevezni, a nyomtatott sajtót, a rádiót, a televíziót vagy az internetet, akkor szerencsésebb, ha a médium kifejezést használjuk.

Vannak, akik erről másként vélekedtek. Arra hivatkoztak, hogy az egyes számú médiumról a jósnő jut eszükbe. Aki ül az elsötétített szobában, billegteti térdével az asztal sarkát, és „megidézi” a pénzes özvegy elhunyt férjét. Az átveréssel próbálkozó médiumot tehát nem érdemes összetéveszteni a nyilvánosság eszközrendszerében számon tartott közvetítők bármelyikével. Eme érvet sokáig figyelembe vehettük a politikától függetlenedő médiában. De mostanában mintha megértek volna a feltételek a médium rehabilitálására. A 2018-as választás közeledtével a politikai elit egyre rövidebbre fogja a zablát.

A kormányzati oldal erőszakosan hódít teret a nyilvánosság fórumain, erről árulkodik a Népszabadság beszántása, a tizenkét megyei napilap és a Figyelő című gazdasági hetilap megszerzése. Az ellenzéki oldalon pedig a Népszava körül valamiféle pártsajtó körvonalazódik. Néha az a benyomásom, hogy a kézben tartott sajtó nem különbözik a szellemeket rendelésre idéző jósnőtől. A legutóbbi napokban két példát is találtam a korlátozott és korlátozó média elgondolkoztató használatára.

Tamás Gáspár Miklós ezt írta egyébként kitűnő publicisztikájában: „A miniszterelnök úr magáévá tette a Duna-medencei magyar médiák kilenctizedét.” Rávilágított, hogy a magyar államtól érkezett anyagi támogatásért cserébe az erdélyi és a vajdasági magyar párt egyneműsítette a magyar anyanyelvű sajtót. A tartalmilag pontos mondat mégis jobban hatna, ha a filozófus Duna-medencei magyar médiáról írt volna. Vagyis a papírra nyomtatott, az elektronikus és a digitális sajtóról. Ám TGM nem szakmabeli, úgy fogalmaz, ahogy kedve szottyan.

Kovács Zoltán, a jelenlegi kormány szóvivője viszont előéletében a debreceni egyetem kommunikációs tanszékén dolgozott. S bár a többi tanszékről odaküldött fiatal oktatókból állt össze a szellemi műhely, azt bizonyára megtanulták az újdonsült médiatanárok, hogy egy kommunikációs szakembernek rosszul áll, ha így panaszkodik: „Miket mondtak rólunk a nyugati médiák hat éven keresztül.” A nyugati média csakugyan sok minden mondott rólunk, a kormány-szóvivő azonban szakszerűbben is fogalmazhatott volna, mint a filozófus.