Médianapló

Médianapló - Vigéc-e a politikus?

2017. február 06. 10:36 - Zöldi László

Szállóige-játékunk ezzel a mondattal folytatódott tegnap: A politikus olyan vigéc, aki a reménnyel házal. Digitális ismerőseim közül toldott hozzá egykori évfolyamtársam a debreceni egyetemről, lefaragott belőle hajdani informatikus munkatársam, érdekes módon értelmezte úgy ötvenhez közeledő tanítványom. Értették a vigéc szó jelentését. De vajon mihez kezdhetnek vele a huszonéves tanítványaim, akik német helyett már angolt tanultak?

Bár akadnak néhányan, akik hallgattak rám. Nem beszéltem le őket az első számú világnyelvről, elvégre a hazai rádióknál, tévéknél vannak amerikai, angol, holland tulajdonosok, menedzserek. De ha a nyomtatott sajtóban akarnak elhelyezkedni – mondtam nekik -, akkor érdemes németül is megtanulni a tulajdonos vagy menedzser kedvéért. Márpedig a vigéc a Wie geht’s? kérdésből származik. A Hogy van?, Hogy mennek a dolgok? ama helyzetből adódott, hogy az ügynökök, üzletszerzők, cégképviselők összefutottak az utcán, egy asztalhoz ültek a háromszáz budapesti kávéház valamelyikében, üldögéltek a vonat étkezőkocsijában, és egymás hogyléte felől érdeklődtek az anyanyelvükön. Sváb vagy jiddis dialektussal beszélték a németet.

Dolhai József úgy változtatta meg a felkínált példamondatot, hogy A politikus reményben utazik. Oké, a kétdiplomás vasutas érzi, hogy a vigécnek van egy korszerű jelentése is. A Nyelv és Tudomány folyóirat szócikke szerint átvitt értelemben „nagyszájú, kivagyi embert jelöl”. Csakhogy az utazik igével kimarad a mondatból a házalás. Holott a XIX.-XX. század fordulóján a vigéc kopogtatott a polgárcsaládok ajtaján, és árumintát, nyakkendőt, kézelőgombot, fehérneműt, zoknit, cipőfűzőt vett elő a bőröndjéből. Vagy felmutatta a nemzeti díszkiadásban megjelentetett Jókai Összes pirosas, dombornyomásos mintapéldányát. A magyar állam a százkötetnyi életmű kiadásával tisztelte meg az agg írót, akinek a sorozat előfizetői csakhamar 100 ezer forinttal aranyozták be az utolsó éveit.

Azért érdemes mégis eltűnődni a Dolhai-féle változaton, mert most, a XXI. században már nem házalnak a politikusaink. Leginkább egymással érintkeznek, az emberekhez ritkán kopogtatnak be. Nem biztos, hogy azért hanyagolják a választóikat, mert lenézik őket, vagy lusták a door to door (ajtóról ajtóra, háztól házig) akcióhoz. Nincs portékájuk, nincs mivel kampányolniuk. Vagy nem tudják, hogy mit akarnak, vagy tudják ugyan, de nem képesek egyszerű szavakkal elmagyarázni. Akkor meg minek fölszántani a választókörzetet?          

komment
süti beállítások módosítása