Tegnap délelőtt a szokásos bevásárlás. Tele szatyorral léptem ki a Lehet-téri piac hajószerű épületéből, amidőn korombéli asszony szólított meg. Érdeklődött a budapesti olimpiáról alkotott véleményemről. Hosszú volna kifejteni, mondtam neki, nem baj, kísérjem el a standig.

Hasonlóképpen hatvan fölötti asszony kérte el a lakcím-bejelentő kártyát, és szép, kiírt betűkkel jegyezte föl a nevem meg a címem. A vonalazott papíron akadt még egy keretes rész a telefonszámnak és az e-mail címnek is, ám ez emlékezetem szerint nem tartozik a népszavazást igénylés kívánalmai közé. Ekkor firtattam, hogy voltaképpen melyik párt teremtene velem kapcsolatot. Nem nevezték meg a volt miniszterelnökét, bár a kezembe nyomott szórólap válaszolt helyettük. Gyurcsány Ferenc felesége invitált egy lakossági fórumra, amelyet a jövő héten tartanak a szomszédos utcában. Lehet, hogy elmegyek, a telefonszámot és a digitális címet azonban megtartottam magamnak.

A harmadik hölgy már a népszavazási papírlapot kezelte. Még kiírtabb betűkkel jegyezte föl az anyám nevét és a személyi számomat is, közben pedig megkérdezte, hogy csupán azt szeretném-e, ha népszavazás volna az olimpiáról, vagy tiltakoznék is a budapesti rendezvény gondolata ellen. Hosszú volna elmesélni, feleltem. Ő ezt tudomásul vette, és aláíratta az adatokkal kitöltött nyomtatványt. Már hazafelé jövet azt fogalmazgattam, vajon mit mondtam volna neki, ha tovább kíváncsiskodik.

Nem a szokásos szöveggel álltam volna elő. Nem arról beszéltem volna, hogy a háromezer milliárdos beruházásra nincs szükség. Jól jönne a ferihegyi repülőtérig vezető gyorsforgalmi út, a fővárosi infrastruktúra újragondolása, néhány sportcsarnok, köztük hajdani sportágamnak, az atlétikának is egy stadionocska. Csakhogy olyan faluban születtem, ahová vonattal még el lehet jutni, de az a végállomás. Huszonkilenc tanévet töltöttem a vidéki Magyarország felsőoktatási intézményeiben, és sok zsákfaluban jártam.

Budapest az olimpiára aligha kapna pénzt Brüsszeltől, mert vonzáskörzetével együtt az Európai Unió legfejlettebb régiói közé tartozik. Az olimpiai létesítmények révén még inkább növekedne a szakadék közte és a zsákfalvak között. Ha a magyar adófizetők pénzéből az olimpiára szánt összeget a kormány például a zsákfalvak kinyitására és a tanyarendszer korszerűsítésére költené, talán az Unió is adna támogatást a főváros és a vidék közti távolság csökkentésére.