Villámkarriert futott be egy ócska vicc. Tizennyolc órája Kész Zoltán független országgyűlési képviselő tanulságként tette föl fészbukos üzenőfalára. A veszprémi honatya a megyei lapból fényképezte ki azt, ami azóta a világháló ügyeletes szenzációja. A vicc úgy foglalható össze, hogy Hitler benézett egy koncentrációs táborba, és végigkérdezte a foglyokat, vajon mekkorát képesek ugrani. Aki egy méternyit, az kapott egy kenyeret, aki kettőt, az két veknit, aki viszont hármat, azt kivégző osztag elé állította, mondván: „Lőjétek le! Ez át tudja ugrani a kerítést!”

Föllángolt a vita, hogy antiszemita-e a vicc, illetve a szerkesztő, aki berakta a megyei napilapba, melyet nemrégiben vett meg egy Mészáros Lőrinc befolyási körébe tartozó magyar magáncég. Engem inkább az foglalkoztat, hogy akik kifejtették az álláspontjukat, belenéztek-e az újságba. Medvegy Gábor hírszerkesztő (24.hu) épp úgy „veszprémi Naplóról” írt, mint Czinkóczi Sándor (444.hu) és a Mandiner.hu szerkesztősége. Megnyugtató, hogy eleget tettek a forráskritika talán nem egészen indokolatlan követelményének.

Kovács Bálint (Index.hu) és a hvg.hu szerkesztősége azonban „Veszprémi Naplóról” tűnődött. Pedig ha figyelmesebben olvasták volna Kész Zoltán bejegyzését, észrevehették volna, hogy a veszprémi honatya csupán a „Napló-előfizetőket” óvná az idióta vicctől. A csúcs mégis Föld S. Péter és a Népszava eljárása. Az egyik legjobb ellenzéki publicista és a baloldali ellenzék immár egyedüli napilapja egymástól függetlenül nevezte ki a veszprémi Naplót „Veszprém Megyei Naplóvá”, sőt Péter barátom a tizenhat soros bejegyzésben négyszer is költött nevén említette a lapot. Holott csak egy kattintásba került volna az ellenőrzés talán nem egészen fölösleges művelete.

Azok is tévednek, akik páratlannak tartották a Napló ízléstelen viccét. Volt párja. 2012 februárjában a szentesi polgármester kirúgta az önkormányzati lap szerkesztőjét egy Hitler-viccért. A Führer ugyanis sétált a koncentrációs táborban, és találkozott egy gyerekkel. Megkérdezte tőle, mi szeretne lenni, mire a gyerek azt válaszolta, hogy pilóta. Erre Hitler: „Nem úgy gondoltam. Szappan vagy párna?” A nyúlfarknyi vicc része volt egy hasábnyi összeállításnak, amelyet valószínűleg a világhálóról ollózott a szerkesztő, hogy feldobja a lapszámot. Mit mondjak, sikerült neki. Illetve nekik, beleértve a tanulságos történetbe keveredett veszprémi kollégáját is.