Reggel megint üresen találtam a postaládát. E hónapban már negyedszer. Sebaj, elolvasom majd a Népszava tegnapi számát, amelyet tegnap reggel helyett a kézbesítő valamikor délután csúsztatott a postaládába, és már nem volt kedvem végigböngészni. Beszéltem a kiadóhivatallal, ahol megígérték, hogy utánanéznek, de még nem hívtak vissza. Addig is tűnődöm a magyar napilapok sanyarú sorsán.

Volt idő, az ezres és a kétezres évek fordulóján, amidőn oly sok újságra fizettem elő, hogy nem fértek a postaládába. Az egyik postahivatalban béreltem fiókot, a reggeli út megtette egészségügyi sétának is. Aztán a megyei napilapok létrehozták a maguk online kiadását - korábban, mint az országosak -, és már nem járattam a megyei sajtót. Sokat spóroltam, mert nem kellett átutalni az előfizetési díjat, ráadásul ennél többe került a postaköltség, arról nem is szólva, hogy az online kiadáshoz képest elkésett papírújságok további egy nap késéssel érkeztek. Másfél évtized múltán megint itt tartunk, azzal a különbséggel, hogy a lépcsőházi postaládában már csak a Népszava árválkodik.

Az idén hiánytalanul megkaptam mindegyik számát, bár nem föltétlenül reggelente. Amin azért nem lepődtem meg, mert a Magyar Posta bejelentette, hogy újragondolta a kézbesítési határidőket, és januártól csak ebéd után juttatja el a napilapokat az előfizetőkhöz. Igaz, Budapest nem volt a kísérletre kijelölt települések között, de az újlipótvárosi fejlemény azt sejteti, hogy csupán feledékenységből maradt ki a felsorolásból. Legalábbis a XIII. kerületben mintha bevezették volna az új szisztémát. Kérdés persze, hogy a jelenség mivel magyarázható. Azzal-e, hogy a Magyar Posta vezetői meghányták-vetették a hagyományos sajtó helyzetét, és elhatározták, hogy az összes országos napilapot halálra ítélik? Vagy állami cégként megkímélik a kormánypárti napilapokat, és kivéreztetik az immár csak egyetlen ellenzékit?

Az a benyomásom, hogy ha nem csökken a megyei sajtó színvonala, akár tovább is nőhet a szakadék a két laptípus olvasottsága között. A megyei újságok már több mint két évtizede kialakították a maguk terjesztési hálózatát, és szerződésben vállalják, hogy reggel hétig minden előfizető megkapja a szűkebb pátria egyetlen napilapját. Előnyükkel is magyarázható, hogy „csak” a példányszámuk felét veszítették el a rendszerváltás óta. Az országos napilapok a kétharmadát, bár az arány a 2016. december 31-i állapotot tükrözi, amikor a Magyar Posta még nem mondta be az unalmast.