Újságoldal a Zalai Hírlapból. A színes fényképen Deutsch Tamás látható a zalaegerszegi Art-moziban. A hajdan fülbevalós politikus épp beszél egy mikrofonba. Tőle jobbra (velem szemben balra) a falon hatalmas D betű, ami azonban nem az ő kezdőbetűje, hanem a Digitális Jólét Programé. Szinte napra pontosan két esztendeje, hogy ezt találta ki a megszeppent kormányzat. A tervezett netadó ellen tiltakozók tüntetéshulláma elsodorta ama szándékát, hogy megsarcolja a világháló használóit.

Ha akkor a netezésért eleve 27 százaléknyi áfát fizettünk, vajon az állam miért akart még havi 710 forintot legombolni rólunk? S ha akkor több pénzünkbe került volna a szörfölés, most vajon miért járja a miniszterelnöki biztos az országot azzal az ígérettel, hogy jövőre 18, a választás évében viszont már csak 5 százaléknyi lesz az általános forgalmi adó? A két ellentmondást egyelőre nem magyarázta meg Deutsch Tamás, csupán kecsegtetett bennünket, hogy 2018 végére elkészül a 150 milliárd forintnyi fejlesztés. (Körülbelül annyiba kerül majd, mint amennyibe a „határrendezés”, például a kifelé szúrós kerítés eddig került.)

Jó ízlésre vall, hogy a kormányzat nem a 2018 első felében esedékes országgyűlési választással köti össze a SZIP-et. A betűszó korántsem kaján utalás a miniszterelnöki biztos találkozására a tudatmódosító szerekkel, hanem a Szupergyors Internet Programot jelenti. Vagyis azt, hogy két év múlva „minden magyar család igénybe veheti” a digitális szupersztrádát. Márpedig ha elkészül - fejtegette a miniszteriális vendég -, akár két évvel is megelőzhetjük az Európai Unió többi tagállamát. Ha még tagjai leszünk az Uniónak - fűzöm hozzá, nem minden ok nélkül. Arról nem is szólva, hogy a digitális ellátottság szempontjából egyelőre a középmezőnyben tanyázunk. Nehéz lesz innen az élre törni.

Mindazonáltal szurkolok a fejlesztési tervnek. Jó volna végre olyan országban élni, ahol nemcsak mi, nagyvárosban lakók vehetjük igénybe a közterületi wifit és az egyéb digitális szolgáltatásokat, hanem a falvak népe is. Igazán kár, hogy Deutsch úr egyik mellékesen elejtett megjegyzéséből újabb ellentmondás bontakozik ki. Ő ugyanis 2400 településen képzeli el az egész ország digitalizációját. Csakhogy 3147 településünk van. Mi lesz a maradék hétszáz-valahánnyal? Vajon mire számíthatnak például a zsákfaluban vagy tanyán élő, halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok? Ők kimaradnak a SZIP-ből? Be kell érniük korunk másik áldásával, a szipuval?