Mostanában sokat beszélünk, olykor vitatkozunk is a média tulajdonviszonyairól. Két álláspont kristályosodott ki. Az egyik szerint a rendszerváltás óta multinacionális túlsúly jött létre a hazai médiapiacon. A másik szerint a független média záloga a külföldi tulajdonos, aki nem igazán érdeklődik a magyar belpolitika iránt, annál inkább foglalkoztatja a nyereség.

Éppen zajlik a nyilvánosság „nemzetesítése”. Orbán Viktor meghirdette, hogy a pénzintézetek és az energiaszektor után a médiaiparban is mérvadó nemzeti tulajdonra kell szert tenni. Azt viszont még senki nem firtatta, vajon a külföldi, leginkább német anyanyelvű médiabefektetők miért vonulnak ki Magyarországról. Hát azért például, mert van az a pénz. Másfél évvel az esedékes országgyűlési választás előtt a kormány igyekszik minél nagyobb szeletet kihasítani a hazai nyilvánosságból, és a külföldi üzletemberek extra pénzért válhatnak meg az itteni befektetéseiktől. A multik kivonulásának azonban van egy másik, talán ennél is nyomósabb oka: nem Magyarországban gondolkodnak, hanem régióban.

Úgy hírlik, hogy tizenkét megyei napilap megszerzése után a kormány újabb hármat kerülget. Csakhogy Eugen Russ osztrák sajtóbefektető nem csupán Északkelet-Magyarországon vásárolta meg a miskolci, a nyíregyházi és a debreceni újságot a cugehőrrel, a milliárdokat érő debreceni nyomdával együtt. Nyugat-Erdélyben magyar és román nyelvű újságot vett Nagyváradon és Szatmárnémetiben, Temesvárott pedig nyomdát alapított. A hálózatát olyannyira egységesként kezeli, hogy az itteni szerkesztőségek digitális úton küldik Váradra a nyers fényképeket, ahol egy gép állítja be a megfelelő színárnyalatot. Drága szerkentyű. Ugyan miért kéne kettőt használni belőle? Ha tehát az Orbán-kormány tapogatózik a tulajdonosnál, vagy a határon túli részekkel együtt kell megvásárolnia a teljes portfóliót, vagy kútba esik az üzlet.

De a multik kivonulásának van egy harmadik oka is. A volt szocialista országokban elharapózott a korrupció, és a jelek arra utalnak, hogy a kiszámíthatósághoz szokott nyugat-európai médiabefektetők megunták az „alkotmányos” költségeket. Nemcsak nálunk adtak-adnak túl az újságjaikon, rádióikon, tévéiken, portáljaikon és nyomdáikon, hanem az egész Balkánon. Igen, aki beszélgetett már velük, tudja, hogy a maguk diszkrét módján bennünket is oda számítanak, és Északnyugat-Balkánnak tekintenek.