A Népszava immár az egyedüli baloldali napilap. 2016. október 8. előtt írhatott bármit, amíg megjelent a Népszabadság, megnézhettük, és szükség esetén helyre billenthettük az arányokat. Magára maradva megnőtt a szerkesztőség felelőssége, és nem írhat akármit.

A mai számban a Mérték médiaelemző műhely és a Medián közvélemény-kutató cég közös felmérését értelmezte a média fogyasztásáról. Arról, hogy a nézők, hallgatók, olvasók miként vélekednek a politikai táborok nyilvánosságra tett hatásáról. Az első oldalon színes táblázat mutatja a számokat, a táblázat elején böngészhető például a kormánypárti médiafogyasztók százalékokban kifejezett véleménye. Úgy foglalja össze a szerkesztőség, hogy „még a Fidesz-szavazók szerint is hatalmas túlsúlyban van a kormánypárt a médiában”. Akik figyelemmel kísérik ezt a rovatot, tanúsíthatják, hogy sosem vitattam a nyilvánvaló túlsúlyt, mindazonáltal a hatalmas jelző túlzás.

A színes ábrából kiderül, hogy a kormánypárti médiafogyasztók 34 százaléka, tehát minden harmadik szerint kiegyensúlyozott a média (ami nem felel meg a valóságnak, árulkodik viszont a kérdezettek elfogultságáról vagy tájékozatlanságáról). Ötszázaléknyi pedig volt annyira korrekt, hogy bevallotta: nem tudja a választ. Maradt 69 százaléknyi, nagyjából kétharmadnyi kormánypárti megszólaltatott, közülük 53 százalék szerint a Fidesznek nagyobb a befolyása, nyolc százalék szerint a baloldal is hat a médiára. Ezekből a számokból túlsúlyra lehet következtetni, hatalmasra azonban nem.

Ha a kérdezettek további négy kategóriáját végignézzük, a baloldal médiában élvezett befolyására kapunk három, hét, kilenc, tíz százalékot. Az úgynevezett G-nap (a Simicska-féle gecizés) előtt a baloldalnak négy-, öt-, hat-, tízszázaléknyi befolyást tulajdonítottak a többnyire nem szakember értelmezők. Vagyis mintha másfél év múltán ezeket a számokat igazolná vissza a friss felmérés. Csakhogy sem akkor nem fogadtam el, se most nem fogadom el őket hitelesnek. Az idézett kérdezősködés érvényességét nem vonom ugyan kétségbe, de csupán arra hívja föl a figyelmet, hogy a médiafogyasztók milyen arányokat érzékelnek.

Az igazi arányokat akkor vehetjük majd alapul, ha egy elemző műhely összeáll egy közvéleményt kutató céggel, és nem a médiafogyasztók érzületét vizsgálják, hanem magát a médiát térképezik föl. Addig is maradnék a tényszerű megállapításnál, hogy a Fidesz médiára gyakorolt befolyása túlsúlynak nevezhető.