A Népszava tisztességgel elsiratta egyedüli riválisát a baloldali sajtóban. Félő azonban, hogy az alaposság nem tartozik az erősségei közé. Ez még akkor is szomorú, ha tegnap elég későn derült ki, hogy egy kormány közeli magáncég megvásárolta a Mediaworks-t, a Népszabadság kiadóját.
A címoldalon a felfüggesztett újság egyik példánya látható, a cikk szerzője pedig „az ország legnagyobb példányszámú napilapjának” nevezi. A Népszabadság lehetett a piacvezető politikai napilap, a legjobb politikai napilap, de 37 ezer példányánál tucatnyi pályatárs könyvelhet el többet. Ez nem csökkenti a sajtótörténeti jelentőségét, ám ha már el kell siratnunk, legalább hiteles betűket és számokat írjunk a koporsójára. Béke soraira, és tudomásul kéne végre venni, hogy elmúlása csupán járulékos elem volt egy bonyolultabb játszmában. A tegnapi bejelentés nyomán ugyanis lesz egy cég, amely évente huszonötmilliárd forintot forgalmaz, és néhány fővárosi kiadvány mellett magáénak tudhatja az igazi fogást: tizenhárom vidéki napilapot (közülük egy, a dunaújvárosi városi, a többi megyei).
A burgenlandi határtól az erdélyi felé haladva a hatalmon lévők meghatározó befolyást szereztek Zalában, Vasban, Veszprémben, Fejérben, Komárom-Esztergomban, Somogyban, Baranyában, Tolnában, Bács-Kiskunban, Békésben, Jász-Nagykun-Szolnokban és Hevesben. A Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség (MATESZ) és a Nemzeti Olvasottság Kutatás (NOK) legutóbbi adatai szerint az egy kivételével megyei napilapok 260 ezer példányban jelennek meg, és online kiadásaik olvasottságát is figyelembe véve 1,1 millió emberhez jutnak el. Elég nyereséget termelnek ahhoz, hogy eltartsanak egy veszteséges zászlóshajót, lett légyen az a Magyar Idők vagy a hamvaiból feltámasztható Népszabadság. Az utóbbi átalakítását kizárja ugyan a Népszava („nyilvánvaló, a lap nem jelenik meg többé”), ám e sorok írója még várna egy kicsit a végeredményre.
Az átprofilírozásra volt már példa a legújabb kori sajtó történetében. A kétezres évek közepén a Magyar Hírlap újdonsült tulajdonosa, Széles Gábor üzletember nemcsak a szerkesztőség liberális értékrendjét söpörte ki az újságírókkal együtt, hanem az olvasótábort is lecserélte. Ha ezt a Gyurcsány-kormány ellenzőjeként sikerült megvalósítania, akkor az ország immár legnagyobb laphálózatát irányító menedzsereknek miért ne sikerülhetne? A kérdés az, hogy Orbánék diadalt akarnak-e aratni a Népszabadság „jobb létre szenderítésével”, vagy megelégszenek a beszántásával.