Másnap vagyunk. Reggel azért böngésztem a megyei napilapok online kiadásait, hogy kiderüljön: vajon a szónokok mit mondtak tegnap a vidéki Magyarországon? (Az egyik szerkesztőség összeállítást rendelt a legérdekesebb mondatokból.) A Hajdú Online-nál azonban megakadtam. A Hajdú-bihari Napló digitális változatában jelent meg Boda István visszaemlékezése arról, miként élte meg Debrecenben 1956. október 23-át.

Sosem voltunk közelebbi viszonyban, ő ugyanis már akkor vezető újságíró volt a Naplónál, amikor egyetemistaként kóstolgattam a tollforgatás mesterségét. Néhány hónapja beszéltünk utoljára, valamilyen információ miatt hívtam telefonon. A nyolcvannyolcadik évében is pontos felvilágosítással szolgált egy évtizedekkel korábbi mozzanatról. Ugyanez az olvasmányos pontosság csapott meg a tegnapi cikkéből is. Hatásosan ecsetelte az első nap felvillanyozó hangulatát, amely azonban nála visszafogottsággal párosult. Nem felejtette el, hogy a cívis város túl közel van a Szovjetunió határához. Felemás közérzetét írta bele a másnap megjelent cikkébe. Ezt kérték számon rajta a szovjet tankokkal visszaszállingózó funkcionáriusok. Itt megállt, és börtönélményeit a képzeletünkre bízta.

Bár más városban, ráadásul gyerekként éltem meg 1956 őszét, sok időt töltöttem gyermektelen nagybátyámnál, a Debrecenben közismert Zöldi cukrásznál. Ő pedig hasonlóképpen mesélte el a 23-i eufóriát és az utána következő megpróbáltatásokat. Mégsem tettem eleget Boda István óhajának, képzelgés helyett inkább a helytörténet-írásról tűnődöm. Nagy jelentőséget tulajdonítanék a regionális folyóiratoknak, ha ők is jelentőséget tulajdonítanának önmaguknak. Azt vettem észre, hogy a rendszerváltás óta mindig készültek valamilyen összeállítással október 23-ára, de a megjelent írások túlnyomó részében a vidéki szerkesztők fővárosi vendégszerzőket közöltek 1956 budapesti eseményeiről. Mintha a vidéki Magyarországon semmi sem történt volna.

Holott egyre több jel utal arra, hogy 23-án Pesten aligha lobbant volna föl a láng, ha egy héttel korábban a szegedi egyetemisták nem pattintják ki a szikrát. Az ötvenedik évforduló ebben az aránytalanságban telt el, és most először pislákol valami. Mintha a hatvanadik évforduló alkalmából megfordultak volna az arányok. A legfrissebb folyóirat-számokban több a helyi mozzanat, mint a fővárosi. Ezt a lendületet kéne megtartani, amíg az öregek képesek jól megírt (elmesélt) részletekkel hitelesíteni a levéltárban föllelhető anyagokat.