Nem föltétlenül ünnepi számvetés, de ha már benne vagyok, folytatnám a Népszabadság sorsáról való tűnődést. Néhány nappal ezelőtt azt rögzíthettem a sajtótörténet és az utókor számára, hogy a vidéki napilapokban öt cikk jelent meg a „felfüggesztésre került” (Menczer Tamás külügyminisztériumi szóvivő becses közlése) szerkesztőségről. Kettő az osztrák Russmedia újságjaiban látott napvilágot: a miskolci Észak-Magyarországban, a nyíregyházi Kelet-Magyarországban és a debreceni Hajdú-Bihari Naplóban. Kettő a szegedi Délmagyarországban, egy a győri Kisalföldben. Most újabb cikk sorolható hozzájuk.

Szerzője Nyerges Csaba, aki győri újságíró, sőt a legnagyobb példányszámú közéleti napilap főszerkesztője. Mi több: a Lapcom nevű, amerikai tulajdonú cég regionális főszerkesztője, hozzá tartozik tehát a szegedi újság is. Akkor keltett rokonszenvet, amikor néhány éve együtt érettségiztettünk egy médiatagozatos középiskolában. Azóta érdeklődéssel olvasom a cikkeit, és méltányolom bennük az elkötelezett környezetvédőt. Szűkebb pátriájáért, a Szigetközért például gyakran emel szót. A nyilvánosságot immár két hete foglalkoztató botrányról pedig ezt írta: „Azért zavar a Népszabadság beszántása, mert az újságíró-hivatás egészére nézve méltatlan eljárással történt.” Szavait próbálom értelmezni.

Beszántásról írt, ami egy agrármérnök tollából erős kifejezés. Ezzel már állást is foglalt a Népszabadság dolgában. Abban viszont különbözik a felfogása azokétól, akik érzelmileg nyilvánítanak véleményt, hogy tudomásul venné, ha az osztrák tulajdonost feszélyezné a veszteséget termelő budapesti újság, a sunyin megtervezett és brutálisan végrehajtott kivégzés azonban nincs az ínyére. Bizonyítékok híján abban nem foglalt állást, vajon a kormányzatnak van-e köze a Népszabadság megszüntetéséhez, ám politikai értékrendszerétől függetlenül érzékeli, hogy a nyilvánosság szűkítésében érdekelt a végrehajtó hatalom. Márpedig ehhez magára valamit is adó újságíró-szerkesztő nem lehet partner. Magam is közel állok az efféle okfejtéshez.

Nyerges Csaba olyan ügyben fejtette ki az álláspontját, amelyhez manapság egzisztenciális kockázat kapcsolható. Az elismerést mégse vinném túlzásba, mert főnöke, a Lapcomot vezérigazgató Pallagi Ferenc szintén megírta véleményét a Népszabadság beszántásáról, és érdesebben fogalmazott. Hja, így könnyű, mondanám, ha nem tudnám, hogy az a fránya kormányzat sokféleképpen emlékeztethet bennünket arra, ki az úr a háznál.