Tegnap este hárman beszélgettek a tévéstúdióban. Egyikük sem mutatta föl a témát: a Fedél Nélkül című újságot. Nagyvárosi útkereszteződésekből és aluljárókból ismerjük, ahol hajléktalanok árulják. Tegnap olyan jó boltot csináltak, hogy az átmenetileg hajléktalan Népszabadság-munkatársak különszáma, mind a tizenháromezer példány elfogyott. Kuncze Gábor és Pető Péter egyetlen darabot sem vihetett belőle Kálmán Olga műsorvezetőnek.

A felfüggesztett újságot számtalan fórumon képviselő főszerkesztő-helyettes. Pető Péter „elképesztő érdeklődésről” számolt be. Szerencsésebb lett volna, ha mi, olvasók jellemezzük ezzel a Fedél Nélkül különszámát, mindazonáltal nem csatlakoznék a fanyalgókhoz. Együttérzésem a sarokba szorított szerkesztőségé, ráadásul érzékelhető is, hogy a különszám kitörési lehetőség a szorult helyzetből. Mégis a fővárosi értelmiség szokásos tévképzetének vélem az ilyen és ehhez hasonló önbecsapós kijelentéseket. A Népszabadság körüli botrány ugyanis csekély visszhangot keltett a besárgult országban.

Nem foglalkoztak vele a polgármester fennhatósága alatt álló helyi szerkesztőségek. Ama redakciók sem, amelyek függetlenítették ugyan magukat az elöljáró befolyásától, de keveset tudtak meg a felfüggesztés részleteiről. Ami pedig a vidéki napilapokat illeti, a tizenkilences mezőnyben összesen öt jegyzetíró értelmezte a sajtószabadság elleni merényletet. A Népszabadságot működtető Mediaworks holdudvarában lévő tizenhárom nem budapesti napilap munkatársai közül egy sem fejthette ki álláspontját az országos napilap haláltusájáról.

S még egy adalék. Október 8-a, a Népszabadság felfüggesztése óta majd’ minden nap írtam az újság körüli botrányról. Lehet, hogy nem vagyok csúcsformában, az is lehet, hogy nem találtam el a hangnemet. Ezzel együtt mégis arra jutottam, hogy a tanítványaim, akik túlnyomórészt vidéken és helyi kommunikációból élnek, korántsem olvastak „elképesztő” érdeklődéssel a nyilvánosság korlátozásáról. Ezt a számadatok tanúsítják. Szeptember első húsz napjában negyvenezer olvasója volt e szakmai rovatnak, október első húsz napjában huszonhatezer.

Budapesti barátaimnak és ismerőseimnek talán nem ártana megbarátkozniuk a gondolattal, hogy a Népszabadság megszüntetése élénk visszhangot keltett ugyan a fővárosban és az egyetemi városokban, de a kisvárosi és a falusi Magyarországon nem hatolt el az emberek tudatáig.