A tegnapi bejegyzésről érdekes vita bontakozott ki. Leginkább azt kifogásolták a hozzászólók, hogy különösen a városi lakótelepeken, ahol nincs mindenkinek pénze újságok előfizetésére, kézről kézre adták a néhány napja még létező Népszabadságot. Az egyik kommentelő például kifejtette: ”Persze, hogy 3,6 ember olvas egy Népszabit… A Magyar Nemzetnél csak 1,7-tel szoroztak, amíg jobboldali napilap volt.” (A három pontot ő tette ki.) Felrótta tehát, hogy világnézeti alapon osztályozom a napilapokat.

Az a benyomásom, hogy a Magyar Nemzet most is jobboldali, bár a nevezetes G-nap óta bírálja az Orbán-kormány bizonyos intézkedéseit. Úgy viselkedik, mint egy normális újság. Ráadásul a hozzászóló figyelmen kívül hagyott egy jelzőt a tegnapi jegyzetből, a közéletit. Azt a bizonyos szorzót ugyanis közéleti napilapokra alkalmazzák, tekintet nélkül az értékrendjükre. Azon lehet vitatkozni, hogy a 3,6 elavult -  ennek lehetőségére utaltam is -, de arról aligha érdemes, hogy a NOK-nak, vagyis a Nemzeti Olvasottsági Kutatásnak van egy szorzója a közéleti lapok iránti érdeklődésre. Van egy másik a bulvárokéra, és egy harmadik a többi újságtípuséra is. Ha egy olvasáskutató előáll azzal, hogy immár túlléptek a 3,6-on, szívesen számolom újra a Népszabadság olvasottságát, addig viszont maradnék a 300 ezernél.

Annál inkább, mert manapság talán még a 3,6-nál is több ember kezében fordulnak meg az újságok. A legutóbbi húsz évet két pesti bérházban töltöttem. A józsefvárosi és az újlipótvárosi is hatemeletes, az egyikben hetven család lakott, a másikban ötven lakozik. Sok a nyugdíjas, és egy idő után mindkettőben kialakult a továbbadási gyakorlat. Ha ezt a jegyzetet befejezem, a reggel kiolvasott újságokat leviszem a hatodikról a negyedikre, és bedugom a mérnök úr vasrácsa meg az ajtaja közé. Ő és a felesége átrágja magát a Népszaván, a Magyar Nemzeten, a Magyar Hírlapon, a Magyar Időkön, a Zalai Hírlapon, a szombathelyi Vas Népén, a veszprémi Naplón, a Fejér Megyei Hírlapon és a Dunaújvárosi Hírlapon.

Azt sosem kérdeztem, hogy a napilapokat még ki olvassa a lépcsőházunkból, de a köteg néhány óra múlva az udvaron tűnik föl. Esőtől védett műanyag polcról választanak a másik lépcsőház lakói. A kalákában lapozgatott újságok végül a házmesternél kötnek ki, aki ilyenkor, ősszel kiskocsira pakolja a néhány mázsányit, és elhúzza az iskoláig. Lánya újságpénzből szokott kirándulni az osztállyal.