Végre megszólalt a megszüntetett újság osztrák tulajdonosa. Interjút adott a Profil című lapnak, és közölte, hogy a „felfüggesztés”-nek nem politikai, hanem gazdasági oka van. A Magyar Távirati Iroda arról is beszámolt, hogy a bécsi sajtóbefektető miért folyamodott a sok ellenérzést kiváltó lépéshez: „A Népszabadság példányszáma drasztikusan csökkent, mivel az emberek már nem érdeklődtek az újság iránt.”

Megnéztem a Profil online kiadását, és az idézett mondat első felével nincs is gondom. Ám a vessző után ezt olvastam: „weil das Produkt die Menschen zunehmend nicht mehr interessiert hat”. Nyoma sincs az újságnak (a die Zeitung-nak), helyette a das Produkt kifejezést használta az interjúalany. Mellesleg a zunehmend-del is kellett volna valamit kezdeni, ami körülbelül azt jelenti, hogy az emberek növekvő, fokozódó mértékben veszítették el érdeklődésüket ama produktum iránt, amit terméknek fordítanék. Vagyis Pecina úrnak nem a Népszabadság nevű újsággal van baja, hanem azzal a termékkel, amelyet a lap mostanában produkál. Az újság ugyanis ideológiai tartalmat hordoz, a termék pedig szakmaibb jellegű portékát jelent.

Vajon félremagyarázom a nyilatkozatot, ha úgy foglalom össze, hogy Pecina úrnak nincs különösebb kifogása a Népszabadság értékrendszere ellen, és a fokozatosan csökkenő példányszámot a termék minőségével vagy mineműségével magyarázza? Ezt sejteti Borókai Gábor cikke is a Heti Válasz legutóbbi számából. A hetilap főszerkesztője az első Orbán-kormány szóvivője volt, és jól ismeri a miniszterelnök gondolkodásmódját, talán még tartja is a kapcsolatot a Fidesz néhány politikusával. Szerinte a Népszabadság „Kormányzati szereplők bulvár-természetű ügyeit tolta a vásárlók arcába.” Átlépte tehát azt a határt, amelyet a magyar politikusok úgy szoktak megfogalmazni, hogy ami a derekuk fölött történik, az a nyilvánosságra tartozik, ami alatta, az mellőzendő.

Matolcsy György válása és Rogán Antal felesége kétségkívül a demarkációs vonal átlépését jelenti. De felfüggesztés, megszüntetés helyett nem kellett volna inkább arról vitatkozni, hogy közügynek tekinthető-e, ha az állami jegybank elnöke közpénzből busás honoráriummal alkalmazza a barátnőjét, a miniszterelnöki kabinetiroda vezetője pedig üzletasszony feleségével helikopterezik egy lagziba? Ha csakugyan ez volt a baja Pecina úrnak, az erről szervezendő nyilvános vita még növelhette is volna a Népszabadság olvasottságát.