Dombai Tünde szegedi újságírónő tegnap sajátos összefüggésben ábrázolta a kormányzati kommunikációt. Elmesélte a Délmagyarország hasábjain, hogy a régió Fidesz-politikusával beszélgetett, amidőn megcsörrent az illető telefonja. A hangfoszlányokból kivette, hogy országos politikus mondja fülre az esedékes kampányszöveget. Az udvarias helyi politikus azonban kinyomta a gépesített közleményt, gondolván, majd meghallgatja később. De aztán pánikba esett: „Nem lesz baj abból, hogy nem hallgattam végig?” Az újságírónő kommentárja: „Akkor láttam először, milyen a sajátjainktól félni.”

Szüleim a Dugonics Andrásról elnevezett szegedi téren laktak, bizonyára ezért ugrott be az író Magyar példabeszédek és jeles mondások című könyvéből az ide illő szöveg: „Fél, mint eb a bottól.” Erről pedig felötlik, hogy Orbán Viktor a Pesti Srácok szeptember 10-i számában kifejtette: „A mi esélyünk most, hogy a népszavazással a küllők közé tegyük a botot.” Elképzelem, amint a miniszterelnöki hasonlat nyomán eldől a brüsszeliták biciklije. A szemléletes mondatnak mégse tulajdonítottam volna jelentőséget, ha Orbán Balázs, a Migrációkutató Intézet főigazgatója nem adott volna interjút a Zalai Hírlapnak. Eredetinek ható megállapítása szeptember 30-án jelent meg: „Botot dugni a küllők közé egyedül a népszavazással lehet.”

Szintén Orbán Viktor fejtegette azt, ami szeptember 22-én látott napvilágot a Miniszterelnök.hu című portálon: „A népszavazáson dől el, hogy milyen erős kardot tudunk kovácsolni a brüsszeli bürokratákkal szemben.” Szavai termékeny talajra hullottak, mert másnap reggel, a Magyar Rádióban ezt találta mondani Rogán Antal, a miniszterelnöki kabinetiroda vezetője: „A minél nagyobb részvétel erős kardot ad kezünkbe a brüsszeli bürokratákkal szemben.” Ennyit arról a néhány napja hangoztatott kormányzati értelmezésről, hogy a Fidesz-politikusok nem is vélték fontosnak a népszavazás érvényességét.   

Lám, feltárult előttünk egy XXI. századi magyar párt információs rendszere. Legfelső szintről elindul egy-egy célirányos mondat, és végighullámzik az országon. Most értettem meg igazán korunk lényegét. Ha már a lakossági fórumokon felszólaló, helyi lapoknak interjút adó közéleti személyiségek hivatalból tartják a vonalat, akkor hol van az megírva, hogy csak nekik kell félniük a sajátjaiktól? Igyekeznek olyan helyzetet teremteni, hogy mi is aggódjunk, cidrizzünk, majrézzunk, rettegjünk, rinyáljunk, szorongjunk. Egyszóval féljünk tőlük, ha már megválasztottuk őket.