E sorok írója igyekezett figyelemmel kísérni a német nyelvű médiapiac változásait. Ha ezek ez átalakulások, egyesülések, módosulások érintették a magyarországi elágazásokat is, akkor be is számoltam róluk a Print&Publishing hasábjain. Most úgy foglalnám össze a mintegy másfél évtizedes folyamatot, hogy voltaképpen öt család osztotta fel, rendezte át egymás között a médiapiacot: a Kirch, a Springer, a Ringier és a helyi laphálózatot fenntartó WAZ. Az utóbbihoz két család kötődik.

A teljes nevén Westdeutsche Allgemeine Zeitungot a második világháborút követő években alapította két Ruhr-vidéki fiatalember. Egyikük a kereszténydemokratákhoz, másikuk a szociáldemokratákhoz csatlakozott. Egy esseni sörözőben állapodtak meg arról, hogy mindig az az ügyvezető testesíti meg a céget a nyilvánosság előtt, akinek a pártja épp irányítja az országot. Laphálózatuk a Német Szövetségi Köztársaságban országossá terebélyesedett, sőt az NDK és a Szovjetunió összeomlása után a volt szocialista országokban is berendezkedett. Nálunk például megvettek öt dunántúli napilapot és még egy tucatnyi városi újságot - ez a két rész adja ki a Pannon Lapok Társaságát. Most pedig két bekezdés erejéig elhanyagolnám a PLT-t, hogy sort keríthessünk a másik három család üzleti vállalkozásaira is.

Különféle tranzakciók révén a Kirch-família korán háttérbe szorult, az Axel Springer és a Ringier pedig kiadóvállalatokat, szerkesztőségeket cserélt. Ennek részleteivel nem terhelném az olvasót, a lényeg amúgy is az, hogy a csereberének lettek volna magyarországi következményei is. A Gazdasági Versenyhivatal azonban nem volt tekintettel a német nyelvterület folyamatosan változó médiapiacára. Arra hivatkozva tiltotta meg az itteni nyolc Springer-napilap és a Ringierhez tartozó Népszabadság összekapcsolását, hogy az új újság-hálózat erőfölényre tenne szert a hazai médiapiacon. Médiapolitikával foglalkozó kutatóként el is fogadnám az indoklást, feltéve, ha nincs benne politikai mozzanat. Mármint az, hogy 2011-ben a Népszabadság tulajdonjogából 28 százalékot birtokló ellenzéki párt, az MSZP a tizenkilenc vidéki napilap közül hozzáférhetett volna nyolchoz, és ez nem biztos, hogy érdekükben állt volna a kormánypártoknak.

Közben úgy alakult a helyzet, hogy a Ringier és az Axel Springer Magyarországon is profiltisztításba kezdett. A Gazdasági Versenyhivatal végül is azért engedélyezte az itteni fúziójukat, mert egyesített vállalkozásuk, a RAS „kimazsolázta” a portfóliót, és ha nem is kizárólag, de leginkább a bulvármédiumokat tartotta meg. A Ringier eladta ugyanannak az osztrák médiabefektetőnek egyebek közt a Népszabadságot, a Nemzeti Sportot és a Világgazdaságot, a Springer pedig a nyolc vidéki napilapját. Az új tulajdonos VCP pedig 2014-ben létrehozta a Mediaworks nevű céget, amely nem sokkal később kivásárolta az MSZP-t a Népszabadság tulajdonrészéből. Ezzel tette eladhatóvá a teljes hálózatát.

Itt telt le a két bekezdésnyi kitérő, és a szövevényes történetbe itt lép vissza a Pannon Lapok Társasága. A német anyacéget alapítók örökösei ugyanis összekülönböztek. Az egyik család tagjai azt szorgalmazták, hogy német szokásokhoz képest elviselhetetlen korrupció miatt ki kell vonulni a volt szocialista országokból, ez Romániában, Bulgáriában és Szerbiában be is következett. A másik család viszont megtartotta volna a magyarországi hálózatot. Miután azonban nem hozták nyilvánosságra az egymás közti viták eredményét, e sorok írója feltételezheti, hogy talán nem is a stratégián, hanem inkább „csak” a taktikán vesztek össze. Esetleg a másik család is kivonulna Magyarországról, csakhogy előbb igyekezett fölértékelni a PLT-t, hogy többet kaphasson érte. Ez a fejlesztési folyamat leginkább a digitalizáció felgyorsítását és az online kiadások korszerűsítését jelentette.

Mindazonáltal akár taktika, akár stratégia játszott közre a kivonulás elodázásában, a jelek arra utalnak, hogy Pannon Lapok Társasága most van igazán értékesíthető állapotban. A piaci hírek szerint ajánlatot is kapott a Mediaworkstól. De ha a Gazdasági Versenyhivatal 2011-ben erőfölénynek minősítette a Népszabadság és a nyolc Springer-napilap egyesítését a hazai lappiacon, akkor most hogyan kéne megítélnie a Népszabadság, a nyolc hajdani Springer- és az öt jelenlegi PLT-napilap közös hálózatba szervezését?                        

A cikk megjelent a Print&Publishing 158/2016. számában.