Amikor e jegyzetet befejezem, a miniszterelnökünk épp kezdi a beszédét. A hírek szerint a migránskérdésnek szánja, és intézkedésekkel támasztotta alá. A déli határnál húzódó kerítéstől az ország belseje felé számított nyolc kilométeres sávba rendelt hatezer rendőrt és katonát, és most tűntek föl az óriásplakátok is, amelyeken figyelmeztetjük Brüsszelt, hogy ne küldjön a nyakunkra kéretlen migránsokat.

Magam is migránsivadék volnék. Majdani apám 1940-ben azért szökött Dél-Erdélyből északra, hogy a román helyett a magyar hadseregbe vonulhasson be. A háború után pedig még egy évtizedig nem mert hazalátogatni a szülőfalujába, mert katonaszökevényként tartották nyilván. Rokonaim közül a fiatalabbak ott ülnek a tusványosi nézőtéren, bár inkább a könnyűzenei koncertek érdeklik őket. De talán meghallgatják Orbán Viktort is, elvégre ő a legismertebb előadó. Vajon a magyar miniszterelnök miként magyaráz meg nekik két ellentmondást?

Az egyik a vasfüggönyhöz kapcsolódik. A déli határ mentén mintegy kétszáz kilométernyi hosszúságban négy méter magas kerítést húztunk föl. Kormányzati főtisztviselők szerint a keleti határon is befejeződtek a műszaki előkészületek, ha a migránsok Szerbia helyett Románián keresztül igyekeznének hozzánk. Az osztrák belügyminiszter pedig bejelentette, hogy a nyugati határunkat kerítéssel torlaszolják el a sógorok. Ha úgy alakul a helyzet, hamarosan vasfüggöny választja el a Romániában, Szerbiában, Horvátországban, Ausztriában élő magyarokat az anyaországtól. Lőttek a szabad átjárásnak. Ezt hogyan magyarázza meg Orbán Viktor a székelyföldi Tusnádfürdőn összegyűlteknek?

A másik ellentmondás a szakképzett munkaerő hiányára vezethető vissza. Ha érdekekre meztelenítjük a szólamokat, azért kerültünk szembe Brüsszellel, mert a nyugat-európai tagállamokkal ellentétben nem más vallású, kultúrájú, szokású migránsokkal képzeljük el a szakmunkások pótlását, hanem a környező országokból érkező magyarokkal. Ezt Orbán Viktor miniszterelnök, Lázár János főminiszter és Márfi Gyula veszprémi érsek többször is kifejtette. Szűkebb körben elmondott szavaik hogyan egyeztethetők össze a hivatalos felfogással, miszerint a határon túli magyarokat abban kéne segíteni, hogy a szülőföldjükön boldoguljanak?

A tusványosi szabadegyetem főszónoka hogyan oldja föl ezt a két ellentmondást? Vajon szóba hozza-e őket egyáltalán? De ha nem, rákérdez-e valaki a kétségben hagyottak közül?