Az egyik szerkesztőségtől rendelésem van rá, de magánemberként is érdekel, hogy ki miként vélekedik Esterházy Péterről. A tegnap azért volt érdekes, mert csütörtökönként jelennek meg a hetilapok, amelyek csak most értelmezhették a múlt csütörtökön, lapzárta után meghalt író életművét. Találtam is a 168 Órában, a Magyar Narancsban és a Heti Válaszban szállóige-gyanús mondatokat. Ezekkel válik teljessé az összeállítás.

Azt a mondatot még nem nevezném szállóigének, amely a Magyar Nemzet szombati mellékletében látott napvilágot. Hegyi Zoltán fejtegette Esterházyról, hogy „Kézzel írt, füzetbe. Lehet, hogy spirálba. Mert nincs inspirálóbb egy üres füzetlapnál.” Talán azért figyeltem föl a gondolatmenetre, mert utáltam NSZK-beli áruházakban vásárolni fehér- vagy ruhaneműt, de rejtélyes lélektani okból órákat töltöttem a földszinten berendezett írószer-részlegen. Valóságos gyűjteményt szedtem össze kisebb-nagyobb spirálfüzetekből. Imádtam például telefonszámokat írni beléjük, amíg a regiszter szerepét át nem vette az a fránya okostelefon.

Szerkesztőként érzékelem, hogy az imént idézett mondatban a szerző kihagyott egy tömörítési lehetőséget. Megpróbáltam hát úgy szétszedni az eszmefuttatását, hogy összerakva szállóigeként is megállja a helyét. Az inspiráció, ugye, latin eredetű. Az inspiro azt jelenti, hogy belehel, beléje csepegtet. Átvitt értelemben pedig azt, hogy buzdít, befolyásol, ihlet, késztet, lelkesít, ösztökél, ösztönöz, sarkall, serkent, sugall, sugalmaz. Úgy inspirál, hogy alkotásra ösztönöz, ösztönző hatást kelt. A hasonló hangzású spirál viszont olyan görbe vonal, amely csavart vagy tekercset ábrázol. Jellegzetes megnyilvánulása a DNS-molekula, a tornádó, a csigalépcső. Engem leginkább a mozigépészek mozdulatára emlékeztet, amidőn boldogult kritikus koromban nagyméretű fémdobozból vették elő a föltekercselt filmszalagot.

Az inspirálást és a spirált kéne tehát összehozni, hogy megérzékítsék, amint a fémből készült csigamenettel ellátott, könnyen lapozható füzet megihleti az alkotót, életében például Esterházy Pétert. Íme: ’Nincs inspirálóbb, mint egy spirálfüzetbe írni.’ Őszintén szólva az efféle mondat magamtól soha nem jutna eszembe. Szerkesztőként azonban észreveszem más csigavonalas okfejtésében a kínálkozó lehetőséget. S ha sikerül átcsévélni a gondolatmenetet, azt javaslom a szerzőnek, hogy közölje valahol a tömörített változatot. A nevével együtt jól hat majd a szállóige-gyűjteményemben.