Ma reggel 40 fokos hőséget vizionált az egyik politikus. Miközben hallgattam Vadai Ágnest, azon tűnődtem, talán mégsem volt igazságtalan őt is megemlíteni a tegnapi bejegyzésben. Arról írtam, vajon mivel magyarázható, hogy kormánypárti és ellenzéki politikusok nyilvánosan térnek el a kultúremberi normáktól. Most viszont azt példázta a DK-s honanya, hogy az ellenzékiek miért hajlanak a nagyotmondásra is.

Azt fejtegette, hogy a hazánkba bekéredzkedők olyan regisztrációs pontokon, átmeneti táborokban rostokolnak, ahol izzasztó hőség honol a konténerben, a hajdani iparcsarnok bádogteteje alatt. Azt is hozzáfűzte, hogy a hivatalos Magyarország képviselői közül feltűnően kevesen lézengenek a „migránsok” körül, mintha szándékosan lassítanák az ügyintézést, hogy a pokoli hőséggel és a szomjúsággal küszködők minél rosszabbul érezhessék magukat, ha már idedugták az orrukat. Mindazt átéléssel adta elő a tévéstúdióban. Egy ellenzéki politikus számolt be a kormány rideg, embertelen menekültpolitikájáról. Oké, ez a dolga. De minek drámai túlzásba esni, ha amúgy is drámai a helyzet?

A meteorológusok mára 31-35 fokos meleget jósoltak. Itt, a Kárpát-medence kellős közepén a déli határszél, például Szeged környéke az ország legnaposabb része. A nyugati határszél pedig elég közel van az Alpokhoz, hogy néhány fokkal alacsonyabb legyen a hőmérséklet. Nagy valószínűséggel elképzelhető tehát, hogy a röszkei regisztrációs ponton 35 fokra kúszik föl a hőmérő, a körmendi átmeneti táborban viszont - amelyet azért hoztak létre a hatóságok, hogy az oda bezárt menekültek minél gyorsabban átszökhessenek a szomszédos Ausztriába - legföljebb 31 fokra lehet számítani. Számomra a 31, illetve a 35 fok is kánikula, eszembe se jutna 40 fokot vizionálni. Vajon miért tette ezt a több diplomás, idegen nyelveken beszélő, színészi adottságokkal is megáldott asszony?

Logikailag két magyarázat van erre. Nem tájékozódott az említett helyeken, ezért drámai túlzással, nagyotmondással helyettesítette az élménybeszámolót. A másik lehetőség az, hogy tájékozódott ugyan a verőfényes helyszíneken, úgy érezte azonban, hogy maradandóbb hatást ér el, ha a részletek helyett néhány fokkal megtoldja azt a fránya kánikulát. Az első esetben nem alkalmas arra, hogy a nyilvánosság előtt képviseljen egy ellenzéki pártot, a második esetben pedig „csak” nem gondolta végig, hogy egy kormányt bíráló politikusnak miként kéne hitelesen kommunikálnia.