Ha egy szóval kéne magyarítani az irónia kifejezést, akkor a kézikönyvekben azt olvasható róla, hogy gúnyolódás. Bővebben: eltúlzott, túlzásba vitt dicséret, dicsérő szavakba burkolt bírálat. Jómagam az ennél finomabb, kesernyésebb iróniához vonzódnék - a csipkelődéshez. Tipikus értelmiségi kifejezésmód, kávéházi asztaltársaságok szellemes hangvétele. Vannak azonban helyzetek, amikor kikerül a nyilvános térbe, és a visszájára fordítható.

Tegnap este Majtényi László alkotmányjogász, hajdani ombudsman abból az alkalomból ült az ATV stúdiójában, hogy munkahelyén, az Eötvös Károly Intézetben lehallgató-készüléket fedeztek föl. Kormányzati tényezők „természetesen” cáfolták, hogy állami titkosszolgálat csempészte volna be az egyébként is feltűnően olcsó szerkentyűt, amelyet viszont az intézet által felkért szakértő csúcstechnológiának minősített. Az információszabadság egykori főhivatalnoka megemlítette, hogy talán nem is az állam hallgatta le őt és a munkatársait, hanem Soros György. A magyar származású amerikai milliárdos bizonyára ellenőrizni akarta, hogy a pénze kellőképpen hasznosult-e, vajon mennyire sikerült elárulni a hazát.

Majtényi csak a hátborzongató mondat végén húzta mosolyra a száját, és úgy vettem észre, mintha csippentett is volna a szemével, hogy ezt persze nem gondolja komolyan. Óva inteném azonban a nyilvános csipkelődéstől, mert évezredes tapasztalat, hogy a hatalom nem érti az iróniát. Ennél már csak az a rosszabb, ha érti, és az ironizáló ellen fordítja. Nem lepődnék meg, ha a kesernyés mondat „hangharapásként” bukkanna föl a közszolgálati rádió valamelyik műsorában. Egy két-három perces blokk legvégén Majtényi László szájából hangzana el, annak „perdöntő” bizonyítékaként, hogy lám, a Soros-alapítvány támogatta civil szervezet vezetője maga árulta el, hogy elárulták a hazát.

A manipulációra azért volna alkalmas a rádió, mert nem látható a metakommunikáció: a nyilatkozó arca, a szája szélén bujkáló mosoly és a szemmel csippentés. Az ironikusnak szánt idézet éppenséggel a közszolgálati tévében is felhasználható volna. Ha például felírják egy inzertre, és bevágják a civilkedő hazaárulókról készítendő összeállításba. Ma még nem tartunk itt, bár a minap kétharmaddal elfogadott törvény lehetőséget teremt a rendkívüli állapot bevezetésére. Ha úgy alakul a helyzet, akkor bizony az úgynevezett belső ellenségek nyilvánosan fizethetnek rá a meggondolatlan kijelentéseikre. Ne legyen igazam!