A szívem akkor esett meg rajta, amikor a kormánypártok egyik ideológusa célba vette a családját. Fényképekkel kompromittálta a hajdan modellként dolgozó feleségét, és kínos helyzetbe hozta a kamaszodó lányát. E rovatban néhányszor elmarasztaltam ugyan Tóbiás József kommunikációs teljesítményét, arra azonban már nem vitt rá a lélek, hogy helyette a családján verjem el a port. Ettől azért is óvakodtam, mert felötlött, vajon jól látom-e, hogy a szocialista pártelnök nyilvános szereplései némi kívánnivalót hagynak maguk után. Ekkor készítettek vele az InfoRádióban egy interjút. A műsorvezető tegnapelőtt este azt kérdezte tőle, hogy mi az MSZP álláspontja a kvóta-népszavazásról. A patinás párt jelenlegi vezetője ezt válaszolta:

„Ma az igazságügyi bizottság tárgyalta az Európai Bizottságnak azt a határozattervezetét, egy tervezet, amely a kötelező, úgymond automatizmus, tehát ezt csak magyar nyelvre fordítjuk le, hogy kötelező betelepítési kvótáról szól, ami számomra, egyszerűen megdöbbenve néztem, hogy ugye a kormány népszavazási kérdését a Kúria egyértelműen megmondta, hogy ez az egyszeri áthelyezési eljárás, ugye, 1300 ember kérdéséről szól. A kormány a kötelező kitelepítési kvótát kommunikálja a kampánya során. Most itt van benyújtva az országgyűlés elé az a javaslat, amelyet ha leszavazunk, és mi azzal egyetértünk, hogy igenis, nem lehet így a kötelező betelepítési kvótát bevezetni, tehát magyarán nem kell kötelező betelepítési kvóta, így tehát magyarán nem támogatjuk az Európai Bizottság javaslatát.”

Arra gondoltam, hogy az olvasókat ezúttal meg kéne kímélni a véleményemtől. Meg is kértem tegnap néhány kollégát (újságírót, szerkesztőt), hogy értelmezzék egy-két mondatban az iménti idézetet. Digitális úton ezek a válaszok érkeztek: 1. „Csak remélni tudom, hogy nem túl sokan hallották.” 2. „Aminek nincs értelme, azt nem lehet értelmezni.” 3. „Az ellentmondásokat kerestem, hogy legalább a logikátlanságok logikájára rájöjjek, de zavarom csak fokozódott.” 4. „Csak azt tudom leírni, hogy mire gondolhatott, ha képes lett volna megfogalmazni.” 5. „Nem tudom, hogy mi a jobb. Ha ő maga sem érti, vagy ha érti, de nem képes kifejezni magát.” 6. „Ha mi nem értjük, akkor Mariska néni hogyan értse?” 7. „Szövege tragédia pártelnök-frakcióvezetőként is, úgy pedig különösen, hogy elvben még miniszterelnök-jelölt is lehetne.” 8. „Magyarázatot ad arra, miért tart itt a baloldal.”

A kollégák helyettem is szóltak.