Sosem olvasom végig a kiemelt idézetet. Azonnal a linkre kattintok, és az eredeti szöveget böngészem. Ezúttal Görög Zitáét, mert a képernyőről ismert műsorvezető nyílt levelet írt a Magyar Úszószövetség elnökének. Azt firtatta tegnap az egyik közösségi oldalon, hogy Gyárfás Tamás a Kiss László nevéhez fűződő botrány után mihez kezd az uszodai erőszakkal. Válaszlevelében az elnök megnyugtatta, mondván, hogy már készül az etikai szabályzat, amely eligazítja az edzőket. Kulturált hangvételű vitájuk azonban nem nyugtatott meg, a gyermekeiért aggódó szép és kedves fiatalasszony huszonöt sorában ugyanis harmincöt hibát fedeztem föl.

Médiatanári pályafutásom alatt a csúcsot egy vásárosnaményi fiatalember tartotta, egyetlen gépelt oldalon harminchárom hibával. Azt javasoltam neki, próbálkozzon rádiós munkával, ott kevésbé fontos a kézirat formája. A tévés műsorvezető stílusával nem volna különösebb bajom, ha tisztában volna a felkiáltójel és a kérdőjel funkciójával. Akkor is használja őket, ha az összetett mondat kijelentéssel kezdődik. Az eredmény tizenhat hiba lett. Továbbá kiteszi a vesszőt oda, ahová nem kellene, és nem teszi ki oda, ahová kéne. Kilenc hiba. A kettő együtt épp huszonöt, soronként tehát egy hiba. A maradék tízet még tudomásul is venném, bár neki se javasolnám, hogy írással keresse a kenyérre valót.

Ezzel a helyesírással sikerült karriert csinálnia a nyilvánosságban? Miért ne? Végül is azt a médiumot választotta, amelyben „csak” beszélni kell (és a nézők kedvéért szépnek lenni). Igen ám, de a közösségi médiumok azokban is felszabadították a közlésvágyat, akik olyan középiskolába jártak, ahol az irodalomtanár nem tartott nyelvtanórát. A digitális fejleményt aligha lehet visszafordítani, egy bizonyos ismertségen túl mégse bocsátható meg a funkcionális írástudatlanság. Feltűnt, hogy a gondosan megírt kommünikéket közre adó politikusok milyen hibákat vétenek, ha kicsöppennek a hatalmi helyzetből, és írástudó munkatársak nélkül tengetik az életüket.

Ezzel az adottsággal fejtik ki álláspontjukat a közösségi üzenőfalukon. Majd ugyanezzel a gyarlósággal fogalmazzák meg véleményüket az újságok vitarovatában, amelynek szerkesztője lustaságból vagy leleplező szándékkal nem javítja ki a hibáikat. Néha bizony az a benyomásom, hogy tele van az ország apparátus nélküli politikussal és gyermekeiért nyilvánosan aggódó műsorvezetővel.