Filmkritikus koromban gyakran írtam a magyar animációról. A rajzfilm-gyártás első számú vezetőjét akkoriban Matolcsy Györgynek hívták. Kifogástalan öltözködésű és modorú úriembernek ismertem meg, mindig szóba került köztünk szűkebb pátriánk, Kecskemét. Manapság azonos nevű fia körül csapkodnak a villámok, és a Magyar Nemzeti Bank kifogásolt pénzköltési akcióiban fel-felbukkan egy másik kecskeméti név is, a Szemerey.

Viselője, Bandi bácsi köztiszteletben álló tanárember volt a városban. Amikor Nyaviga tanár úr nyugdíjba vonult a Katona József Gimnáziumból, és Tóth tanár úr még nem vett át bennünket, átmenetileg Szemerey Bandi bácsi osztotta meg velünk a szaktudását. Az ő leszármazottjai kerültek családi kapcsolatba a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi elnökével, például az egyik felesége a kecskeméti polgármester. Azért vázoltam föl a rokoni szálakat, mert jókora késéssel jöttem rá, hogy milyen reménytelen ügy kibogozására vállalkoztam január 10-én. E rovatba Cumania címmel írtam bejegyzést arról, hogy miként lehetne megoldani Kecskemét és Szolnok közös gondját.

A két főiskolát rendelettel egyesítette az Orbán-kormány, a tervezett név azonban nem tetszik a szolnokiaknak. A Pallas Athéné szerintem sem illik az új felsőoktatási intézményhez, adódna jobb, odavalósibb, hagyományosabb is. Elvégre Kecskemét a Kiskunság központja, Szolnok pedig a Nagykunságé. Ha a két város megyényi vonzáskörzetében túlnyomórészt kunok utódjai élnek, akkor a Kunságról miért ne nevezhetnők el a kétpólusú egyetemet Cumaniának? Most, a pénzügyi botrány kellős közepén esett le a tantusz, hogy a kompromisszumos javaslat miért nem talált értő fogadtatásra Kecskeméten, diákkorom városában.

Azért nem, mert a jelek arra utalnak, hogy a helybéli elitnek muszáj foggal-körömmel ragaszkodnia Pallas Athénéhez. Így nevezik a Magyar Nemzeti Bank ama alapítványát, amely már eddig is több százmillió forinttal stafírozta ki az egyelőre még csupán tervekben létező egyetemet.  Elnökének talán baja lesz abból, hogy közpénzből gyarapította szűkebb pátriáját, esetleg még meg is üti a bokáját, lelki szemeim előtt azonban megjelenik a kecskeméti városháza előtti tér néhány évtized múlva. A szobor Zeuszt ábrázolja, amint teljes vértezetben pattan ki fejéből a bölcsesség, a művészetek és a különösen a közgazdasági képzés istennője, Pallas Athéné. Úgy képzelem, hogy az ógörög főisten arca kísértetiesen hasonlít majd az ifjabbik Matolcsy Györgyére.