Az online újságírók kitiltása élénk visszhangot keltett a digitális, de a kevésbé érintett nyomtatott sajtóban is. A vérmesebb cikkírók bojkottra buzdítottak. Álláspontjukat úgy foglalnám össze, hogy ha a szerkesztőségeknek volna vér a képzeletbeli pucájukban, kivonulnának a Parlamentből, és magára hagynák Kövér Lászlót a sajátosan értelmezett nyilvánosságával együtt. A legütősebb mondatokból takaros kollekciót mutathatnék be, félő azonban, hogy féloldalasra sikerülne az összeállítás. Kérdés ugyanis, hogy a két lábbal tiport nyilvánosság ügyében miként foglalt állást az úgynevezett vidéki sajtó, amely újságnyomó papíron vagy digitális úton több olvasóhoz jut el, mint az országos lapok.

Tizennyolc megyei újságot kísérek figyelemmel, és a parlamenti botrányról tegnap négy cikket is olvastam. Az egri Barta Katalin, a szegedi Cservenák Zoltán, a debreceni Szabó Zsolt László és a kaposvári Vas András írt róla. A vélemények közt akadt tűnődő, ironikus, szenvedélyes és a végkifejletet taglaló (a legutóbbiból idézek is: „Egyszer minden gát átszakad.”) Egyik jegyzet szerzője sem dicsérte az országgyűlés hatalmaskodó elnökét, tágabb értelemben az országló elitet, értékítéletükben csupán a hangvétel különbözött. De vajon a tizennyolchoz képest ez a négy sok-e vagy kevés?

Azért állítanám élére a kérdést, mert az ellenzéki táborban akadnak olyan véleményvezérek, akik úgy vélekednek a vidéki sajtóról, hogy az újságok címét sem képesek pontosan kimondani, leírni. Ennek ellenére egy kalap alá veszik őket: kormány közelinek, a hirdetések révén lekenyerezettnek. Igen, a megyei napilapok közölnek kormányzati hirdetéseket. Igen, épp ezért hajlamosak óvakodni az Orbán-kormányt bírálatától. És igen, a kelleténél gyakrabban hagyatkoznak a Magyar Távirati Iroda egyenirányított híreire. Mindazonáltal azt vettem észre, hogy vannak helyzetek, amikor mégis nekidurálják magukat.

Csak az idei évfolyamban tallózva, munkatársnőik egyöntetűen utasították el Kövér László és Ákos nagy hírre vergődött nőértelmezését. A cikkáradat már-már a macsó hatalom elleni lázadás képzetét keltette. A többnyire szintén nőnemű jegyzetírók akkor is a sarkukra álltak, amidőn az egyik vidéki városból. Miskolcról kezdeményezett tanártiltakozás országos méreteket öltött. Most pedig a nyilvánosság házelnöki korlátozása ismét tiltakozásra késztetett a tizennyolcból négy megyei napilapot. Holott nem is tartanak tudósítót a Parlament leszűkített mozgásterű épületében.