A parlament tegnapi döntése nyomán sok értékelő cikk jelent meg a vasárnapi zárva tartás megszüntetéséről. Egy mozzanat azonban csak érintőlegesen került szóba: a 2015. március 15. óta tizenhárom hónapot megélt törvény óhatatlanul átcsoportosította a sajtópiacot is. Megszűntek vagy háttérbe szorultak a vasárnapi újságok. Sajtótörténeti furcsaság lett például a Vasárnapi Hírek, amely megtartotta ugyan a jelzőjét, de szombatonként látott napvilágot. Vajon az új helyzetben mi lesz vele és a szintén speciális laptársaival?

Azért elgondolkoztató a helyzet, mert a vasárnapi újságokat túlnyomórészt azokban a plázákban és egyéb üzletekben adták el, amelyeket a tavaly elfogadott törvény bezárt. Éppenséggel értékesíthették volna őket az utcán is, csakhogy a legutóbbi két évtizedben eltűntek a rikkancsok, majd az utcai standok is megritkultak. Ha a kiadóhivatalok nem akartak hoppon maradni, át kellett állniuk a szombati megjelentetésre. Ez kettős következménnyel járt. A már csak úgynevezett vasárnapi újságok váratlanul konkurenciát teremtettek a napilapok szombati mellékleteinek. S mert megszakadt a papír alapú sajtó láncolata, a vasárnapi hírlapokat a digitális sajtónak kellett pótolnia.

„Szerencsére” az online sajtó ímmel-ámmal töltötte be a hirtelen támadt hézagot. (Leginkább azért, mert a kiadóhivatalnak nem nagyon volt pénze a vasárnapi ügyeletre.) Ezért vélem úgy, hogy a szombaton megjelenő vasárnapi újságok képesek lesznek visszatérni a saját napjukra. Van ebben gyakorlatuk. Az átrendeződést korábban is megérték, a Kádár-rendszerben például kétszer. A napilapok sokáig vasárnap is napvilágot láttak, a hétköznapi számokhoz képest sokkal vastagabban - a hétvégi mellékletben terjedelmes riportokkal, interjúkkal, novellákkal, hajtás alatti tárcákkal és vers-összeállításokkal. Szombatonként még bejártak munkahelyükre az emberek, és a hetedik számított pihenőnapnak, amikor maradt idejük olvasni.

Az újabb átrendeződés akkor következett be, amidőn szabad lett a szombat, és a hétvégi melléklet a hatodik napon közölte az újságíró-szerzők kolumnás riportjait, háromhasábos portré-interjúit, hangulatos tárcáit, sőt a verseit is. A különbség „csak” az, hogy e két szakasz a rendszerváltás előtt sokáig tartott, külön-külön is évtizedekig. A rendszerváltás után viszont felgyorsultak a sajtópiaci változások. Lám, a Vasárnapi Hírek is csupán tizenhárom hónapig tartózkodott a szombati száműzetésben.