Az Orbán Viktor szónoki képességeivel foglalkozó bejegyzésem (Mire képes a beszéd?) mérsékelt visszhangot váltott ki. Kevesen szóltak hozzá, de legalább a tárgynál maradtak. Az egyik kommentelő el is gondolkoztatott. Nagyorrú Barbi ezt üzente tegnap 18 óra 20 perckor: „Osztán gyurcsótány elvtársad beszédutánzatát elemezted-e már? Izgatottan várom.”

Igen, elemeztem. 2003. január 15-én írtam először róla, utoljára pedig 2016. március 2-án. A két dátum közé 488.291 karakternyi szöveg szorult. S mert egy bejegyzés 30 sornyi, 163-szor próbáltam megfejteni a Gyurcsány-jelenséget. Bár amikor tűnődtem róla, mindig akadtak kommentelők, akik azt firtatták, hogy „Ki az a Gyurcsány?”. Hát kérem baloldali politikus, aki kétszer alakított kormányt, és jelenleg a Demokratikus Koalíció nevű parlamenti párt elnöke. Megjárta a mennyet, a nyilvánosság első számú kedvezményezettje volt évekig. Éppen járja a poklot, mert kénytelen elviselni, hogy egyre kevesebben kíváncsiak rá, még a szaftos gyurcsányozások is megritkultak.

Van azonban valami, amire egy jobboldali újságíró hívta föl a figyelmet. Szóba hozta Gyurcsány legutóbbi interjúját az ATV egyik múlt heti műsorában, amidőn a közéleti visszavonulását bejelentő ápolónőről ezt találta mondani a volt miniszterelnök: „A fekete ruhás nővér, Seres Mária.” A publicista kajánul javította a hölgy vezetéknevét Sándorra. Szintén hallottam az elszólást, föl is jegyeztem, de mellőztem a nyilvános értelmezését, mert ama bizonyos március 2-i bejegyzésben már hasonló elszólást kifogásoltam. Akkor, ugyanebben a tévéműsorban, Gyurcsány Ferenc annak örült, hogy a baloldali pártok nyertek egy időközi választáson, és lazán lezolizta Fekete Zsoltot, a salgótarjáni polgármesterré megválasztott szocialista politikust. Az a különbség a két helyzet között, hogy akkor még vitatkozott is az őt pontosító műsorvezetővel, a most viszont az utóbbi már elnézte neki a tévedést.

Nem tudom, hogy az ilyen elszólások elvesznek-e valamit egy politikus szónoki képességeiből, két megjegyzésem azonban volna. Vajon mi hárman (a jobboldali publicista, e sorok írója és az álneves kommentelő) élő adásban mindig eltalálnánk-e nem föltétlenül első vonalbeli közéleti szereplők kereszt-, illetve vezetéknevét? A másik megjegyzésem pedig az, hogy a volt miniszterelnök kommunikációját egy bennfenteskedő tulajdonsága tarkítja: igyekszik elhitetni velünk, hogy képben van. Kár, hogy ezt a feketék esetében nem sikerült bizonyítania.