Ma reggel hét és nyolc között továbbgondolásra késztető műsort hallottam a Klubrádióban. Pikó András beszélgetett Bajomi Lázár Péter médiakutatóval. Megismételt adást kísértem figyelemmel, alighanem március 15. alkalmából vették föl, akkor szoktak tűnődni a sajtószabadságról. Az interjúalany teljesítményéről most nem számolnék be. Felkészült szakember, aki arra válaszolt, amit kérdeztek tőle. A műsorvezetőt viszont elég jó ismerem, tíz évvel ezelőtt szerzőtársak voltunk.

Együtt írtunk tankönyvet, amelyet szerkesztettem is. A rádiós fejezetre Pikó Andrást kértem föl, benne láttam azt, aki képes áttekinteni a hangzó műfajok országos helyzetét. Szerzőtársunk, Wisinger István a tévés fejezetet írta, én a nyomtatott sajtóról szólót, és az a benyomásom, hogy a legegyenletesebb, legarányosabb rész András nevéhez fűződik. A ma reggeli műsorban is fontos kérdéseket pedzegetett, szóba hozta például az újságírók pártosságát és pártatlanságát, a kormánypárti sajtó fölényét és az ellenzéki szerkesztőségek korlátozott hatását. Az országos sajtótól pedig logikusan jutott el a regionálisig, amidőn azonban helyzetképet kellett volna vázolnia, csupán közvetett tapasztalatokra hivatkozott; vidéken élő rokonait emlegette. Holott szűkebb pátriájából, Békés megyéből a szegedi egyetem érintésével jutott el szegedi szerkesztőségekbe, majd karriert csinált a Magyar Rádió budapesti központjában is.

Jó néhány éve dolgozik a Klubrádiónál, és bár kedvelem a műsorait, mégis a fülem hallatára, fokozatosan veszítette el az országérzékét. Beszorulását a fővárosba és az agglomerációs övezetbe nem az úgynevezett pesti újságírók szellemi renyheségével magyarázom, ennél megrendítőbb oka van. A Klubrádió ugyan sosem sugározta be az egész országot, de szívós munkával elérte, hogy a határszélek kivételével hallgatható legyen. A második Orbán-kormány lépésről lépésre fosztotta meg a regionális csatornáktól, és az ellenzéki hangvételű orgánum visszaszorult Közép-Magyarországra. A klubrádiósok jó, sőt olykor kitűnő műsorokat készítenek, de egyre kevésbé munkaköri kötelességük kimozdulni Budapestről. Vagy ha néha kimozdulnak is, száz kilométeres körön belül maradnak.

Immár hatodik éve művelik ezt, nem csoda, ha leszoktak arról, hogy például az országos médiaviszonyokról szólván képben legyenek. Ha ma kéne szerkeszteni az Általános médiaismeret című tankönyvet, akkor bizony Pikó Andrást aligha kérném föl a közreműködésre.