Deutsch Tamás ezt mondta egy ma reggeli tévéműsorban: „Az lett kormányzati döntés, amit az emberek meghatároztak.” Jól hangzik, bár a miniszterelnöki megbízott alighanem arra gondolt, amit a harmadik Orbán-kormány eddigi legnagyobb kudarca, a tüntetők által elsöpört netadó-tervezet után nemzeti konzultációnak keresztelt. A levelére néhány százezer válasz érkezett, és az rajzolódott ki belőlük, hogy a világhálót használók szupergyors szolgáltatást igényelnének a mostaninál kevesebb pénzért. Így persze könnyű közös nevezőre kerülni az állampolgárokkal, elvégre a legeldugottabb zsákfaluban lakók is szeretnének olyan technikai lehetőségekre szert tenni, mintha Budapest belvárosában élnének.

Idestova negyedszázada tanítok kommunikáció szakos diákokat, és talán nem érdektelen, hogy velük együtt miként éltem meg a digitalizációt. Kezdetben többnyire pesti és főváros környéki egyetemistákkal találkoztam. Nem kötelezhettem őket arra, hogy szemináriumi dolgozatokat interneten küldjék. Noha kéziratokkal már nem bombáztak, az írásaikat azonban még lemezen nyújtották át. 1997-től sorjáztak a netes dolgozatok, de kötelezővé csak az első Orbán-kormány idején tehettem a továbbítás eme korszerűbb módját. Pokorni Zoltán oktatási miniszterségéből telt arra, hogy campusokat építsen, az egyiket épp a nyíregyházi főiskolán, ahová a kétezres évektől vetett a sors. A fordulat akkor következett be, amikor a könyvtárban 225 számítógép várta a hallgatókat.

S mert tanítottam a szombathelyi főiskolán is, észrevettem a különbséget. A nyugat-magyarországi városban technikai bázis híján alacsony maradt a diákok számítástechnikai kultúrája, ám a színvonalas idegen nyelvi oktatás következtében az átlagosnál többen vehették át a diplomájukat. A kelet-magyarországi városban éppen fordítva: neten kérhettem dolgozatokat a leginkább falvakból és kisvárosokból érkezett gólyáktól, akik közül majd’ minden másodiknak meggyűlt a baja államvizsga után, mert nyelvvizsga híján nem vehette át a diplomáját. A legjobb írásokat napi rendszerességgel közöltem egy diákportálon. Igen ám, de a nyári szünetekben azzal szembesültem, hogy a legtöbb szerzővel nem sikerült tartani a kapcsolatot. Otthon, a szüleik lakásában ugyanis nem volt számítógép.

Ha a harmadik Orbán-kormány 2018-ig uniós pénzből feloldja ezt az ellentmondást, akkor nem foglalom ugyan imába a nevét, de megbocsátok Deutsch Tamásnak a Twitteren olvasható nyelvi merényletei miatt.