Tavaly szeptemberben még csak hat déli, határ menti megyében kiáltották ki a rendkívüli állapotot, tegnap viszont már az egész országban. A belügyminiszter drámai bejelentését, a "migrációs válsághelyzetet" alaptalannak, aránytalannak, csalókának, indokolatlannak, mértéktelennek, szükségtelennek tartják az ellenzéki pártok és a kormányt bíráló civil szervezetek. Leginkább a Magyar Helsinki Bizottság érvelésére figyeltem föl.

Pardavi Márta társelnök mondandóját a Népszabadság mai számában úgy foglalta össze két újságíró, hogy a hazai jogban se híre, se hamva a migrációs válsághelyzetnek, a tavaly őszi törvényben a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” olvasható. Csakhogy ez szerinte legföljebb slendriánság, akad ennél nagyobb baj is. Lehet, hogy igaza van, engem mégis a kormányzati slendriánság foglakoztat. Aligha véletlen, hogy az állami propagandagépezet a migrációs jelzővel ellátott szókapcsolatot sulykolja. Ha a tavaly elfogadott jogszabályt idézné, akkor tömeges bevándorlásról kéne írnia, beszélnie, és ez bizony kínos helyzeteket eredményezne a nyilvánosságban.

Érteni vélem persze a kormányzati szócsöveket. Ha a magyar kifejezést használnák, a médiafogyasztók még eltűnődnének azon: vajon hol a csudában vannak a délről érkezett bevándorlók, pláne tömegestül? Nem értem azonban az ellenzéki pártokat, egyesületeket és fórumokat. Elemi érdekük volna, hogy fölhívják a figyelmet a Pardavi Márta által jelzett, bár szerintem alábecsült ellentmondásra. Szinte az egyedüli kivétel Kovács László. A veterán szocialista politikus tegnap, egy reggeli tévéműsorban a migráns szót „a miniszterelnök kedvenc kifejezésének” nevezte, ma pedig a Népszavában következetesen menekültválságról írt.

Mindez nem egyszerűen játék a szavakkal, hanem nyelvi hadviselés, amelyben az Orbán-kormány áll jobban. Példánknál maradva, egyre több jel utal arra, hogy a közbeszédben tudatosan mosta össze a politikai menekültet és a gazdasági bevándorlót, hogy aztán a migránsban, sőt az illegális migránsban találja meg a varázsszót: a félelmet gerjesztő ellenséget. Az ellenzék szellemi felkészültségéből egyelőre nem telik a szavak mélyére hatolni. Vagy ha olykor telik is, beéri azzal, hogy a propagandafogásként azonosítható migrációs válsághelyzetet slendriánságnak minősíti. Márpedig ha képtelen saját szavaival megfogalmazni a valóságot, arra sem lesz képes, hogy megszabaduljon az utált rendszer fogalmi készletétől.