Egyik olvasóm számon kért rajtam egy félmondatot. Azért rótt meg, mert tegnap ezt írtam a Kettős Mérce című blog szerzőjéről: hétfőn este „22.03-kor, mellesleg a jobb sorsra érdemes papíralapú sajtó lapzártája után pendítette meg”, hogy hamis lehet az orbáni vétó. Most már pontosabban fogalmazhatok, mert a mai újságok alig győzik magyarázni, miért írtak tegnap reggel a magyar miniszterelnök brüsszeli vétójáról.

Immár tudható, hogy hétfőn 20.06-kor érkezett a gyorshír, miszerint Orbán Viktor bevándorlás-ügyben megvétózta az Európai Unió-Törökország egyezséget. 20.33-kor a Magyar Távirati Iroda átírta a tudósítás címét, és már csak „megszakadt” a tárgyalás, 20.41-kor pedig kiviláglott, hogy nemcsak a miniszterelnökünk tiltakozott. Az ügyeletes lapszerkesztőnek ilyenkor már istenkísértés átíratni az első oldalt. Régi kedves kollégám, Friss Róbert meg is írta a Népszava mai számában, hogy az online (folyamatosan üzemelő) médiumok könnyen módosítanak persze, de ha forognak a nyomdagépek, a másnapi újságokat kiszolgáltatott helyzetbe hozhatja az a fránya állami hírügynökség, pláne, ha a kormány-szóvivő is vétóról beszél a közszolgálati tévében. A blöfföt azért furcsállja, mert „a mai világban fél óra alatt kiderül, hogy valaki hazudott Brüsszelben”.

Kesernyés okfejtése kristálytiszta, ha a politikát az igazság-hazugság dimenziójában értelmezzük. Csakhogy sem hétfőn este, sem kedden reggel, sem ma, szerdán nem értesült arról néhány millió médiafogyasztó, mi is történt valójában a kormányfők találkozóján. A médiahelyzetet hadd érzékeltessem két példával. Friss Robi mostani lapja, a Népszava 11 ezer példányban jut el az olvasókhoz, akik túlnyomórészt Budapesten és a fővárosi agglomerációban összpontosulnak. Többen hallgatják a Klubrádiót, amely 2010-ig kiépítette ugyan az országos hálózatát, azóta viszont az Orbán-kormány „jóvoltából” visszaszorult a fővárosba és vonzáskörzetébe. Ha nem szégyellik, a kormányzati kommunikáció irányítói nyugodtan csúsztathatnak, füllenthetnek, lódíthatnak, tódíthatnak. Az Európai Unióval állítólag bátran szembeszálló miniszterelnökünk még nő is azok szemében, akik a fővárostól távolabb élnek, és szinte kizárólag a közszolgálati televízióból-rádióból meg a tv2-ből tájékozódnak.

A politikai haszon nyilvánvaló. Ehhez képest lényegtelen, hogy a magunkfajta erkölcscsőszök csekély példányszámban és csupán Közép-Magyarországon nézhető-hallgatható műsorokban leplezik le a kormányzati manipulációt.