A Szabad szemmel című ATV-műsor legutóbbi adásában Surányi Györgyöt szólaltatták meg. A Magyar Nemzeti Bank volt elnöke kifejtette álláspontját a jegybank tevékenységét titkosító törvényről. A köztársasági elnök („Áder”) vagy a „házelnök” (Kövér László) „komment”-jétől várta a nyilvánosságot korlátozó jogszabály megkérdőjelezését. Ha az ország egyik legokosabb embere keveri össze a kommentet a kommentárral, akkor azon érdemes eltűnődni.

Annál is inkább, mert a Férjem védelmében című amerikai tévésorozat sokadik részében szerkesztőségből hívták föl a kormányzó kabinetfőnökét. Azt mondták neki, hogy bár a szavazási csalást taglaló cikk már nyomdában van, de néhány sorban még „kommentelheti”. A szinkronizált filmek magyarítása nem a legjobban fizetett munka, ezért anélkül, hogy a bakiért ostoroznám a fordítót, a jelenséghez fűzöm: Az elnök emberei című filmben a Watergate-ügyet leleplező újságírók egyike szintén fölhívta a botrányban érintett igazságügyi minisztert. Elmondta neki, hogy nyomdában van a leleplező cikk, de néhány sorban még kommentálhatja. Hja kérem, negyven éve se híre, se hamva nem volt a digitalizációnak és nyomában annak a fránya kommentnek.

De volt. A komment eredetileg a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó diákszokásokat jelentette. Csupán a XXI. században kapta mai, rohamosan terjedő jelentését. A kommentár értékállóbb jelentésű. A Gutenberg utáni újságokat még inkább hírlapnak lehet nevezni, szinte kizárólag híreket közöltek. Ha kezünkbe veszünk egy XVI. századi hírlapot, betűtenger tűnik fel, mert a fogyatékos nyomdatechnika következtében csak egyféle betűmérettel szedték a túlnyomórészt gazdasági és társasági információkat. Ez volt a 8 pontos Petit. Amidőn viszont már más méretben is sikerült betűt önteni, a hírekhez csatlakozó magyarázatot, a kommentárt 6 pontos Nonpareille-jel szedték, és keretbe zárták. A hírmagyarázatot tehát akkor még kevésbé fontosnak tartották, mint a hírt.

A későbbi évszázadokban a szerkesztő kiemelt egy hírt a sok közül. Körülnézett a szerkesztőségben, és annak a munkatársnak adta kommentálásra, aki a legjobban értett a témához. Ez az értelmezési keret változott meg azzal, hogy többnyire civil és álneves hozzászólók nyomultak be a digitális térbe. A kommentár és a komment között ég és föld a különbség. Az egyik szakújságíró háttér-magyarázata vagy hivatalos személy kényszeredett hozzáfűzni valója. A másik leginkább érzelmeiben érintett olvasó alkalmi véleménye.