Elgondolkoztatott a Szanyi Tibor stílusáról írott bejegyzésem visszhangja. Miközben a legtöbb kommentelő elhatárolódott a szocialista politikus értékrendszerétől, még a legvadabbul tiltakozók is elfogadták az érzelmi felhangoltságát. S ami ebből fakad: a felkiáltójelekhez való vonzódását is. Pedig ha ismernék próbálkozásait az újságokban, észrevehetnék, hogy leszokott a felkiáltójelekről. Érzelmi kitöréseinek már más formában ad nyomatékot.

Az egyik hozzászóló, Lóvakaró tegnap erre biztatott: „Nyelvtan- és helyesírás-tudását sokkal inkább kamatoztathatná pl. Deutsch Tamás twitteres csippantásainak mélyreható elemzésével.” Javaslatát komolyan veszem, mert rátapintott egy sajtótörténeti fejleményre. Anélkül, hogy elmélyülnék a lélekben még mindig fülbevalós Fidesz-politikus szaftos „életművében”, elismerem, hogy kínálkozik a párhuzam. A politikai mezőnyben Deutsch és Szanyi aknázza ki legügyesebben a digitális kapcsolatokban rejlő lehetőségeket. A Facebook-on kézben tartják több ezernyi követőjüket, szakszerűen terelik a vitát számukra kedvező mederbe, szinte ujjaik köré csavarják a kommentelőket. A Twitterrel és a Tumbirral ugyanez a helyzet, e rövid műfajban szinte verhetetlenek. Internetes jelenlétüknek van még egy előnye, ők határozhatják meg a bejegyzések és a hozzászólások formáját is. A gondok akkor kezdődnek, amikor világhálós rutinnal ruccannak át a hagyományos sajtóba.

Húszéves korom óta szerkesztek. Időrendben folyóiratot, hetilapot, napilapot, honlapot. Fél évszázad alatt három paradigmaváltást éltem meg. Belenőttem a kulturált sajtóba, melynek legjobb (választékos, ízes) sorait Bertha Bulcsu és Bodor Pál vetette papírra. A rendszerváltással jött a stílus váltása is. A Magyar Narancs plebejus hangvételében már nem az írott szöveg finomította az olvasók szavajárását, hanem a köznapi beszéd nyomult az írásokba. Az online sajtó feltűnésével pedig tömegesen jelentek meg a kommentelők is. S ha a papíralapú sajtó a nyilvánosság kávéháza volt, az internetes a nyilvánosság kocsmája lett. A digitális teret egyre inkább betöltik a pultnál álldogálók és iddogálók kásás szavai.

Ehhez a hangvételhez alkalmazkodott a két politikai fenegyerek. S mert más előjellel ugyan, de egyaránt fittyet hánytak a polgári kultúrának, gyakorlatuk akkor fordul a visszájára, amikor a digitális térből kimerészkednek a papíralapú nyilvánosságba. Ahol még érvényesek a magyar nyelvtan szabályai, bár nem biztos, hogy sokáig. Egyelőre tartjuk a frontot.